Erre a helyes kormányzati magatartás, hogy egyik fülükön be, a másikon ki.
A népszavazásra már nem lehetett ez a válasz. Az akkori jogi berendezkedés szerint legalábbis nem. Egyébként pedig az akkori ellenzék az embereket hangolta keményen a megszorítások (bár mostanról visszatekintve inkább csak afféle reform lett volna az) ellen, ezzel elég alaposan hozzájárult a kormánybuktatáshoz. Akkoriban ugyanis még volt jelentősége a törvényhozásban a társadalmi egyeztetéseknek.
Egyébként nem a szociális kiadásokat kellene csökkenteni, hanem az adósságszolgálatot. Érdekes, hogy saját szüleink nyugdíjára sajnálják egyesek a pénzt, ugyanakkor a bankoknak történő kamatszolgálatra örömmel adóznak ugyanezek az emberek.
Ezt bővebben ki kell fejteni, hogy értsd, hogy nem pont erre gondolok, van itt bőven más hely, ahol spórolni kellett volna.
A mostani kormány intézkedése addig a pontig helyes volt, hogy hozzányúlt olyan tabutémákhoz, mint a rokkantnyugdíj, korengedményes/korkedvezményes nyugdíj stb. Ezek korábban egyszerűen a munkanélküliségi mutatók kozmetikázásra voltak abuzálva, sokszor indokolatlan mértékben. Az egy más kérdés, hogy a kommunikáció és a megvalósítás (juttatások teljes eltörlése) végül katasztrofális lett.
Hasonlóképpen, mint a közszférába felvett elképesztő mennyiségű alkalmazott is sokszor csak munkanélküliségi mutató-csökkentést szolgált. Nem törték össze magukat a közhivatalok a belső hatékonyság növelésében, a használhatatlan alkalmazottaktól megszabadulásban - hogy véletlenül kicsit ontopic legyek a mostani dokumentumformátumos lépést is évekkel ezelőtt el lehetett volna kezdeni. Tudom, hogy milyen botrányos, munkát hátráltató informatikai rendszerek vannak a közigazgatásban, ezt emberfelvétellel oldották meg.
Még az oktatási rendszerben a nyakló nélküli állami finanszírozott hely is részben ide tartozott (amíg egyetemen van valaki, addig sem munkanélküli). Meg is van az eredménye a sok használhatatlan diplomának.
Aztán gázártámogatás mindenkinek egyformán, nemcsak rászorultsági alapon. Aki megtehette volna, hogy korszerűsíti a fűtését, lakása szigetelését, nem tette, mert dotált áron kapta a gázt, a beruházás így sosem térül meg. Rendes piaci áron számolva rögtön megérte volna beruházni -> mellesleg az építőipart is segíti. (Építőipar kifehérítésére most nem térek ki, pedig ott is sok milliárdos lehetőség van.) A gázért pedig "keményvalutában" fizetünk.
Mi köze ennek az adósságszolgálathoz?
Egyszerűen, ha jobb a fizetési mérleg, akkor nem kell hitelből finanszírozni az államot, szépen el lehetett volna kezdeni az államadósság lefaragását. Ha a fenti lépéseket értelmesen végiggondolják és nem izomból összevissza ugrálnak, akkor most nincs bizalomvesztés, nem szállnak el az árfolyamok, és tényleg realizálódik az adósságcsökkenés.
Másik kérdés a végtörlesztés. Gyakorlatilag ez indította be a forint trendszerű gyengülését. Lehetett volna ezt kulturáltabban is: csak rászorultaknak, árfolyamkockázat igazságosabb 3-as megosztása (1/3 állam, 1/3 bank, 1/3 adós), előtörlesztést büntető banki szabályok megtiltása. Megintcsak a forint árfolyamra gyakorolt hatásán lehetne óriásit nyerni vele, eleve kisebb különbözetet kellene áthidalni. A bizalom a kulcs, mert ez a megoldás kevésbé terheli a bankrendszert -> nincs félelem a bedőléstől. Meg persze azon is nyerünk, hogy ezt a megoldást Brüsszelben nem kaszálnák el, a mostani végtörlesztést viszont sanszosan igen. Amit ki fognak ránk vetni adóban.
Szóval igen. Az a probléma, hogy a korábbi kormányok sok mindent rosszul csináltak. A mostani kormány pedig a másik szélsőség irányában csinálja rosszul. A kettő között lenne egy arany középút.
---
Internet Memetikai Tanszék