Sokat gondolkodtam erről, volt rá pár évem. :)
1. A tanárok nyitottak, ezt látom, érzem, tapasztalom.
2. A tanárok bátortalanok. Ennek három fő okát látom:
- Az oktatás desktopon zajlik, a Linux közismert gyengéje a desktop.
- A tanár gyerekben gondolkodik, és nem kockáztat. A gyereknek Windowsra van szüksége, mert kimegy a munkaerőpiacra, és oda Word kell, meg Excel - mondja és hiszi a tanár.
- A mai infó tanár tipikusan harmadik, negyedik szakként vette föl a tárgyat a kémia, fizika, matek, meg ki tudja micsoda mellé, valami ki tudja milyen levelezőn, örül, hogy a tárgyaiban halad a mainstreammel, többre nem jut az idejéből.
3. Mindez nem szegné kedvét, ezt megintcsak látom, érzem. Csakhogy kialakult a Linux, illetve az alternatív oprendszerek mentén egy arrogáns mentalitás, amely voltaképpen a kisebbség jellemző felsőbbrendűsége (nem rád, rátok gondolok, ez általános jelenség). Ennek nyomán rengeteg kár keletkezik, a nyitottszívű többség erre a hatásra könnyen bezár, a bátortalanok pedig még jobban elbizonytalanodnak, extrém esetben a kisebbség céljai ellen fordulnak. Ezt megintcsak látom, tapasztalom.
Ez el van szúrva, vagy nagyon könnyen elszúrható valahol bent a lelkek mélyén, oda, ahová nem jut el az FSF, sem semmiféle észérv. Ahová csak a csöndes Kovács Jánosok és a Kiss Piroskák tudnak eljutni, kedvesen, szelíden, jó példát mutatva.
Amikor a közösségért dolgozol, valójában a lelkekben építed az utat. Ez az építés más, ezt nem kezdheted férfimód harccal, és rombolással. Nem mondhatod annak, aki erre tette az életét, hogy az Access nem jó, mert számos olyan "érvet" fog felsorakoztatni ellened, amelyre nem biztos, hogy rálátsz. Nem mondhatod, hogy szar az Access, még akkor sem, ha nyilvánvalóan az. Ne támadd mások eszközeit, módszereit, mert ezzel a másik döntését támadod. A támadás pedig ellenállást szül, minél okosabban, és keményebben érvelsz, annál nagyobbat. Ne támadj, ne téríts, ne érvelj, csak örömmel tedd, amit teszel, és segíts, ha kérnek. Ha meg nem kérnek, ne segíts. Valahogy az évek során ez lett a mottóm.
Súlyos szavak ezek. Én hiszem, hogy semmiféle mozgalom nem tehet sokat a megfáradt, túlterhelt, érdektelen vagy kétkedő pedagógusokért. De sokat tehet a Kovács Jánosokért, Kiss Piroskákért. Akik itt vannak köztünk, itt a hupon, meg mindenfelé. És nem írnak ilyen szívhezszóló maszlagokat, mint én most. Meg se mutatják magukat. Csak úgy egyszerűen teszik a dolgukat, és bele sem gondolnak abba, hogy micsoda oltári nagy szerepük van ebben az egészben.
Baromi jó, hogy lehet Ubuntu Linuxon érettségizni! Baromi jó, hogy van az FSF, és hogy viszi a hátán az Ubuntu közösséget valaki. És te elégedetlen vagy a fogadtatással! Ne legyél! A te dolgod, hogy a Kovács Jánosoknak, meg a Kiss Piroskáknak kifényesítsd a szemeit. Hogy ne érezzék számkivetettnek magukat, hogy érezzék, tartoznak valahová. Komolyan mondom, menjetek előre, így, pont így, ahogy csináljátok. És közben élvezzétek! Ha így tesztek, a legtöbbet teszitek.
Ez az Ubuntu érettségi, ez nagyon kellett már a Kovács Jánosoknak. És baromi jó, hogy összegyűjtöttetek többszáz embert, és ők együtt lehettek nemrég egy konferencián. És baromi jó, hogy van LOK. Itt a lényeg. Az Access aprócska pont, még csak nem is "szakmai" kérdés az oktatásban, hanem érzelmi. Mint ahogyan az informatika rengeteg "szakmai" kérdése is az. Ezt pedig nem lehet észérvekkel leküzdeni, bár ilyen egyszerű volna!
Te, ez az Access nekem is nagy tüske. Az oktatás ugyanis nem ugrik olyan gyorsan, mint a szakma. Ezek a mai érettségi követelmények kb. tizenöt éve (vagy még több?) voltak kurrens ismeretek. Nem Wordot kéne tanítani, hanem a tipográfia alapjait. Mindenki jobban járna. :) Nem Excelt, Accest, hanem a számítógépes gondolkodás alapjait. Mindegy milyen oprendszeren, a lényeg, hogy tudjon csillogni annak a tanárnak szeme, mert ennek hiányában a diáké se fog. Márpedig enélkül mi értelme az egésznek?
No. Ez mind a lényeg volt. ;-)