Mondjuk amikor negyedszerre fordultál be a sarkon már tudtad, hogy: "villany leoltódik, hátraforulsz, felemeled a puska csövét két lövés a szellőzőből kikászálódó rondaságba, majd oda se figyelve egyet balra lépsz, 34 és fél fokot jobbra fordulsz és 4-5 lövéssel elintézed a padló magasságából előtűnő dögöt"....na ennyit a hangulatról és az ijedelemről. Amúgy király játék volt és bírtam, bár már 2004-ben is kirívóan buta volt az átlag FPS-ekhez is. De a Doom-tól nem is vár az ember fordulatos történetet, konspirációt. Nem azért szeretjük (a főnököm helyett meg mégis jobb egy nyáladzó szörnyet szétlőni és bakanccsal taposni rajta). :D