"Persze hozzá tartozik, hogy (nagyrészt) azért van normális munkahelyem, azért élek jó anyagi körülmények között, mert úgy nőttem fel, hogy körülöttem minden felnőtt dolgozott. Édesanyám a főállás mellett másodállást vállalt, aztán második diplomát csinált, édesapám munka mellett érettségizett és ment főiskolára, ezen kívül pedig a kertben termeltünk zöldséget, gyümölcsöt, persze azzal is dolgozni kellett, de már gyerekként is végig ott bohóckodtam velük, aztán később ahogy nőttem én is besegítettem, ahogy tudtam.
Nekem ez a természetes."
Nagyon jó, h ezt leírtad.
Minden halmozottan hátrányos helyzetű rétegre jellemző, h generációk óta nem tapasztalhatják meg azt, amit fent írsz. Azt kellene végre belátni, h a nagy többségük ebből a helyzetből önerőből nem tud kijutni (aki igen, azé rendkívüli teljesítményt jelent). Ez nem pusztán akarás kérdése. Aki ezt nem látja be, az kriminalizálni és a rend és erő jelszavával igyekszik "jobb útra" téríteni őket - eleve kudarcra ítéltetve. Természetesen vannak köztük, akik nem is akarnak kitörni ebből, de a jelenséget nem ez alapján kell megítélni (a legeggyszerűbb persze demagóg módon csak evvel példázódni).