Tegyük hozzá, hogy a zenészek jó része rettenet botfülű (a hifisták szerint). És van is benne valami, hiszen a színpadon egész mást hall mint a nézőtéren. Hacsak nem unplugged szólót játszik, és persze nem orgonán. De akkor is, egész más a hangkép. Az már valami, ha az ember koncertekre jár, de a legtöbb esetben otthon jóval közelebb lehet menni az ideális körülményekhez mint a hangversenyteremben, ahol a páholytól kezdve bárhol lehet ülni. A megoldás: kamarazenét kell hallgatni :D
Rock, pop esetén se a zenészeken múlik, hanem a hangmérnökökön. Nem ismerem az újabb kiadásokat, de anno az egyik tesztcd a Roger Waters Amused to Death-je volt, az ember háta mögött(? ahány rendszer volt, annyi helyen ugatott az a korcs :D) ugató kutyával és a bal hátul csepegő vízzel.
Elvileg ez lenne az, de itt elég gyengén szól:
http://www.youtube.com/watch?v=6VQq0wC_72Y&t=1m30s
Ez a felvétel még a jutubon átszűrve is szól valahogy:
http://www.youtube.com/watch?v=oURi3kIA6Y4
Köszönhetően Gert Palmcrantznak :D Pedig 76-ban reszelte össze a derék ember :D
Sokat teszteltek (tesztelnek?) ezzel a számmal is rendszereket:
http://www.youtube.com/watch?v=jfBUEFJl1MY
Persze aligha jutubról :D