Akkor jo, de ugy tunik, azt a velekedesemet mar nem osztod, hogy "Nagyon szanalmas eletforma az, akinek ez annyit jelent, hogy egy nagy zsak penzt kell osszegyujteni." Ez a sommas lesujto velemenyem azokrol, akik egy ujabb yachtot, karibi szigetet, whatever akarnak meg venni. Mert noha Maslow piramisa rajuk is ervenyes, csak ugy tunik, hogy naluk elakadt a lemez, es minden hataron tul hajszoljak a penzt, es nem veszik eszre, hogy akit le akarnak korozni (=akinek 5m-rel hosszabb a yachtja) az pont olyan szanalmas es/vagy megvetesre melto emberi letforma, mint sajat maguk.
Az meg ne tevesszen meg, hogy Kawasaki startup-okat menedzsel: az o 'make a meaning' elve eppugy mindenkinek szol (felteve, hogy az ember szeretne ugy visszatekinteni a halalos agyan, hogy volt ertelme az eletenek), mint amennyire mindenkire ervenyes a Maslow piramis. Ha mar bedobtam egy pszichologiai fogalmat, akkor ime meg egy (megeri belelapozni): Eriksson kriziselmelete. Ez 2 mondatban arrol szol, hogy az ember 60-70 evnyi eletutjat, kb. 7-8 szakaszra lehet bontani a csecsemokortol az oregkorig, es az egyes szakaszokat krizisek kotik ossze, minden eletszakasznak van egy meghatarozo krizise, amit sikeresen kell venni. Ha az ember sikeresen vesz egy krizist, akkor juthat a kovetkezo szakaszba. Ha nem sikerul, akkor bar az evek telnek folotte, de nem lesz lelkileg erettebb. (Pl. a kamaszkor krizise a 'ki vagyok en?'. Ha sikerul erre valaszt talalni, akkor atjutottal a fiatal felnott szakaszba. Viszont amig ezt az akadalyt nem leped at, addig kamasz maradsz, meg akkor is, ha mar boven a 30-at taposod, de meg anyu kesziti a reggeli kakaot.) Szoval a legutolso eletszakasz kriziset ugy nevezi Eriksson, hogy integritas vagy ketsegbeeses. Ha az ember visszatekintve latja az elete ertelmet, akkor nyugodtan varhatja az utolso orajat. Ha viszont nem ezt latja, akkor elkezd ketsegbeesetten kapkodni, megkiserelni rendbehozni az elrontott eletet. Az egyetlen problema csak az, hogy erre mar nem biztos, hogy maradt ideje. Ha erdekel a dolog, irhatok rola meg egy kicsit.
Abban viszont igazad van, hogy a valodi onmegvalositashoz valoban csak kevesen jutnak el, es hiszed vagy sem, ennek nem a (keves) penz az oka. Igy sajnos(?) keves ember az, aki valoban el. Ha valaki szakmai sikereket is halmoz fel, de pusztan ennyi az elete, az - higgy nekem - nem el. A kerdojel pedig annak szolt, hogy idonkent bujkal bennem egy nehezen megfoghato erzes (ne szepitsuk, elvegre en szokimondo bunos vagyok, nevezzuk egyszeruen csak lenezesnek), amikor latom, hogy emberek nem elnek (a fenti ertelemben). Ez megkonnyiti azt, hogy megbecsuljem azt a keveset, amit kaptam, es segit a dolgok erteket kontextusba helyezni.