Ez már ekkor* is hülyén hangzott. Az ötlet egy érdekes kérdést vet fel: az adat ki és betömörítéséhez cpu időt használunk fel. Ugyanez hagyományos esetben nem áll fenn, mert a dma kihasználásával a cpu csinálhat mást. Az igaz, hogy ha a háttértár nagyon lassú, az swapra kipakolt adatot így valószínűleg hamarabb érjük el (azaz látszólag reszponzívabb lesz a rendszer, hiszen a felhasználó alapvetően mindig csak egy taskra koncentrál), de abban egészen biztos vagyok, hogy a cpu hasznos munkával eltöltött ideje csökken (onnantól kezdve, hogy fut még legalább egy task azon kívül, amelyik a swapra kipakolt memóriaterületre vár). Azaz a kérdés: valóban gyorsul-e így a rendszer?
*: volt egy másik cikk valamivel később, abban már szó volt a tömörítésről is.
--
Don't be an Ubuntard!