- Levelezik Thunderbirddel.
- OpenOffice-szal néha doksikat ír.
- Firefoxszal böngészni szokott és ha éppen a GUI-ja nem őrült meg, akkor van, hogy az őt érdeklő oldalt el is tudja menteni könyvjelzőnek.
- A nagyobbik lányom már flashes játékokkal is szokott játszani, ha éppen van hangja a flashnek, mert a kernel audiorendszere képes kiadni és nem folyamatosan naplóz valami szart, hogy "beakadt".
- VLC-vel rajzfilm-DVD-t játszat le a gyerekeinknek, csak mindketten belefáradtunk abba, hogy az Ubuntu frissítésenként változtat a viselkedésén: hol elindul a VLC magától, ha új lemezt rakunk be, hol nem.
- Skype-on, webkamerával telefonál anyósomékkal, vagy a Brazíliában élő barátnőjével, ha éppen az Ubuntu/PulseAudio nem állítja el magától már sokadszora a bemenetet, a webkamera mikrofonjáról az alaplapi mikrofonbemenetre.
De az ajtót az tette be, hogy a saját T42-esemen frissítettem 10.10-ről 11.04-re. Az első bootnál közölte, hogy a gép túl gyenge a Unityhez, a klasszikus GNOME-ot kapom meg. Ez nem is lett volna gond, mert már megszoktam, viszont a GUI érezhetően *lassabb*, különösen a váltogatás a virtuális asztalok között.
Szóval elég volt.
És a rossz vicc az, hogy szerveroldalon is tele van ilyen tákolt baromságokkal, a vesszőparipám a multipath, illetve a kernel FC/SCSI-kezelése. Kap a storage-tól egy új LUN-t bezónázva, erre egy full FC+SCSI rescan után se látja. Reboot, nahát, érdekes módon utána ott a LUN! :I
Amúgy Saxus kolléga Minijét vettem meg, amit itt hirdetett nemrégiben.
--
Steve Jobsot nagyra becsülöm üzletemberként és sajnálom, mint magánembert.
Viszont mint vallásalapítót, ki nem állhatom.