Ha utánagondol az ember, hogy - elméletben, mert gyakorlatilag szinte senki se csinálja - hány billkombinációval gyorsíthatja meg az ember a munkáját miközben a worddel dolgozik (egy részük előre definiált, sokat hozzáadhat az ember), kiderül, hogy a vi-nak nincs is olyan elképesztően sok -- viszont megdöbbentően jól kombinálhatók, és pont az alapokat elsajátítva az ember nincs elveszve a puritán shellekben.
Egyébként, ha ez valakinek mond valamit, jómagam a hajdani Dos Navigator korabeli IDE-ket verő editorát, illetve az xwpe-t hagytam ott kis vi(m) kalandozásért, aztán benne is ragadtam.