Nem értem ezt a sok hozzászólást arról, hogy a grafikus kezelőfelület ilyen kérdésben eleve káros, függetlenül a kivitelezés minőségétől.
CLI-párti vagyok, aki bejön a szobámba és látja, hogy egy szép nagy monitoron kisebb fekete ablakocskákba szoktam írogatni még fájl másoláskor is, az gyakran néz őskövületnek, de a grafikus felületeknek sokszor látom értelmét. Rengeteg komoly vizsgálat vonatkozott arra, milyen stílusban tárolt információt tud az agy gyorsan és hibamentesen felfogni. Ezekben egyértelműen a grafikus megjelenítések győznek. Ez még profi felhasználókra is igaz.
A desktopra gyúró cégek (MS, Apple) mániákusan grafikussá akarnak mindent tenni: ez nyilván egy szélsőséges álláspont. Még mezei felhasználók esetén is, mert bizony, még egy fájlmásolás is sokszor gyorsabb és hibamentesebb CLI-ből, mint klikkentgetéssel. ("cp ab-*.dat ~/Data2")
De az itt felszólalók egy része lehurrogja a grafikus felületű fájlrendszer kezelőt, ami ugyanolyan szélsőséges dolog. Nem csak arról van szó, hogy valaki lusta megtanulni pár parancsot. Egyszerűen áttekinthetőbb, ha egy jó színkódolással térképszerűen van előttem a lemez, ha ráállok egy területre, arról jön fel infó, stb., egyszerűen azért, mert az emberben az evolúció a látást fejlesztette ki fő érzékszervnek. CLI-párti vagyok, sok évig fdisk-eltem, mke2fs-eltem, stb, de mostanában szívesen használok grafikus partícionálót, mert egyből áttekintem, mi is az ábra.
A grafikus felület tehát nemcsak azoknak szól, akik hülyék/lusták pár parancsot megtanulni, hanem azoknak is, akik szeretik áttekinteni a dolgokat. Kár tehát fikázni.