Nem akarom a "sötétzöld" jelzőt megint kiérdemelni, de itt még csak nem is az áramfogyasztás a legnagyobb gáz. Hanem az, hogy egy viszonylag egyszerű ledes világítótestre bonyolult, sokféle anyagot tartalmazó, nehezen újrahasznosítható és messziről szállított áramköröket aggatunk rá, teljesen fölöslegesen.
Kínai gyártósorokon 100 különböző helyen legyártanak egy marhabonyolult kütyüt, 10x ide-oda utaztatva a világon, közben elégetve egy rakás kőolajat. Mindezt azért, hogy Nyugat-Európában vagy az USÁban 1 db embernek ne kelljen körbemenni és le- vagy felkapcsolnia a lámpákat 5-10 perc alatt.
És közben itt munkanélküliség van.
Kíváncsi lennék a teljes élettartamra vonatkozó (gyártás, szállítás, használat, újrahasznosítás) környezeterhelésére egy ilyen rendszerek összehasonlítva azzal, hogy a portás által kapcsolgatott hagyományos százasizzókat helyezünk az egész épületbe.