Én sem nézek le senkit azért, mert kimegy, nem tartom se jobb se rosszabb embernek magamnál, se másoknál. A józan ész valóban azt sugallja, hogy meneküljek innen, amilyen gyorsan csak lehet. De én már csak ilyen szentimentális vagyok.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, a hazaszeretet nálam abból fakad, hogy szerencsésnek érzem magam azért, mert magyarnak születtem (sokan hülyének is néznek érte). Ez akkortájt alakult ki bennem, amikor rájöttem, hogy nem kell a high-techért amerikába menni, és a kultúrát és szellemiséget sem kell a japánoktól tanulni, mert mindez megvan itthon is, csak nem reklámozzák. Ha ez megvan, akkor már teljesen logikus, hogy miért nem mennék el innen soha: egyszerűen nem akarom elvágni a leszármazottaimat attól az örökségtől, ami nekem megadatott.
Nincsenek illúzióim, nem lesz attól az ország jobb helyzetben, hogy én, az egy szem kis mérnök, itthon teremtek értéket, sőt nagyon sok olyan magyar ember van, aki külföldön sokkal többet tudott tenni a hazájáért, mint az itthon maradók.