Bármi kötekedés nélkül, a hazaszeretet szót ha tovább bontod, mi van mögötte? Tényleg érdekelne, hogy aki azért marad, mert hazaszeretet vezérli, az mit lát ennek alapjaként?
(Ősapáim vére és a genetika, meg a kolbász-túrórudival nem érdekel, logikus és nem meseszerű választ szeretnék, viszont azt tényleg.)
----- - -----
Én a maradokra "szavaztam", bár csak most. Viszont végleg.
Anno már középiskolából külföldre akartam menni, de akkor még elhitették a szüleimmel, hogy a diploma megéri a maradást (külföldire nem volt pénzünk), ők meg rávettek, hogy hülye legyek. Aztán mások arra szavaztak, hogy még mindig megérje menni (eltelt 8 év, két ciklus, és egyik se segített észérveket találni a maradásra, sőt)...viszont közben megtaláltam a párom, aki egy családtagja miatt nem akarna távolabb lenni. Úgyhogy maradtam. Megjegyzem ténylegesen nincs más kötődésem az országhoz, mint ő, és az alábbi:
Fokozottan ízesítette a történetemet a választásom, miszerint diploma helyett munkába kezdek, vállalkozásba, teremtésbe. Nem adócsalásba, alkotásba, üzletépítésbe, problémamegoldásba. Sokminden érdekel, probléma van elég, megoldást is tudok...csak eddig nem sikerült lényegesen előrelépni, viszont rengeteget tanulni...
...ÉS EZT A RÉSZT AJÁNLANÁM FIGYELMÉBE MINDAZOKNAK, AKIK MENNÉNEK, MARADNÁNAK, VAGY EGYÁLTALÁN GONDOLKODNAK, NEM CSAK EZEN...
- Megtanultam, hogy a legmélyebben levő pontokon van a legnagyobb potenciál a fejlődésre. Lévénhogy ott a legrosszabb lenni, az eltökéltség könnyen építhető, és probléma is van elég, aminek megoldása előrelépést, lendületet adhat. (Bök a szög, és kész.)
- Majd rájöttem, hogy ez hülyeség, mert egy rendezett közegben könnyebb bármerre is előrelépni, mert kisebb az ellenállás, sőt, több a társ aki előremozdít. (Sikeres vagy, rájöttél, hogy tudsz te akármit, mégtöbb hülyeséget akarsz átélni, ha már úgyis mindent könnyebb.)
- Majd végül rájöttem, hogy mindkettő igaz.
Hogy lehet ez? Egész egyszerűen nem találok olyan összefüggést, vagy rendszert a világban, ami meggátolná az adott egyént a siker elérésében. Akkor mégis miért tartunk itt? Mert elhittük, hogy mégis le lehet minket rántani, és ezzel együtt meg is engedtük.
Mindenkinek, aki ki akar menni jelezném, hogy jelenleg Magyarországon is vannak sikeres vállalkozások, etikus emberek, és korrekt gondolatok. Az, hogy kevesebb, mint külföldön nem mérvadó, nem választottam hitemnek a "valószínűség" nevű kifogást. Vagyunk, van mire építeni, és nem kell tömeg egy lépcsőfok megtételéhez sem.
Aki pedig marad, annak ugyan ezt kell észben tartania.
(Megjegyzem nem hibáztatom azt, aki megy, választás kérdése, hogy valaki ráfogja-e ugyan arra a valóságra, hogy nehezebb, csak mert odébb van pár kilóméterrel, és mások fingják a szelet.)