Mondjuk úgy, (enyhén szólva) nem vagyok embercentrikus, nagyrészt ennek inkább (elvileg) csak hátránya van, bár bizonyos szinten jó is. Konkrétan én így jól érzem magam. Egész kiskorom óta bennem van ez az egyedüllét.. A többiek erre a "magába zárkózó típus" kifejezést használják.
Nem vagyok átlagos ember, de szó nincs arról, hogy irritáló figura lennék. Eszembe nem jutna másokat bármi miatt is b*szogatni, vagy ilyesmi.. Senkinek sem ártottam se lelkileg, se fizikailag. Utóbbit nem is tudnám megtenni, semmi erőm nincs. Egyszerűen csak nem szeretem a tömeget. Képes vagyok napokig beszéd nélkül ellenni, akkor érzem jól magam, ha a gépem előtt ülve azt csinálhatok amit szeretnék. Általában ezt meg is teszem, amint látszik. Jó, nem arról van szó, van egypár ember akikkel néha beszélgetek erről-arról, de nem járok semmilyen társasági összejövetelekre...
Mindez talán nevelőapámhoz vezethető vissza. Játszótérre is úgy mentünk ki, hogy ne vegye észre. Tönkretette a gyermekkorunkat. De inkább nem írnék róla semmit. Én magam sem tudom mire fogjam a dolgot, vannak eredendően különc lelkületű emberek. Azt hiszem jó pszichológiai alany lennék...