A magam részéről attól vérzik be az agyam, amikor van egy osztály 20 sor kóddal, és 40 sor annotációval. A kettő között van a megoldás, bár...
Amikor jboss-t kell hurcolni, többszörözni, példányokat összehasonlítani, akkor öröm és boldogság az a szar xml. Amikor a kismillió deployment egyikét kell ASAP helyrerángatni, akkor bebaszna, ha annotációkat, meg osztályokat kéne faragni úgy, hogy eltérő jre-n futnak, amikor az xml módosítása 5 perc alatt kész. WS-t viszont semmi pénzért nem csinálnék annotáció nélkül, de azt is meg lehet nézni, hogy spring-es fejlesztők milyen arányban használnak xml-t, annotációt, vagy java configot (többségében xml-t, a sok barom)