Valószínűleg nem ismerlek. A szindrómát viszont elég jól. Korábbi hsz-emből talán ki is világlik, hogy túlzásnak tartom az ilyen sztereotip megközelítést, talán nem igazságtalan párhuzam, ha azt mondom, hogy ez kb. épp olyan, mint a balkezeseket az ördög cimborájaként megbélyegezni. Viszont az ellenkező végletbe sem kellene átcsapni, nem tartom kizártnak, hogy működhet öndiagnózis, pusztán a létjogosultságát kérdőjeleztem meg, mert felveti azt a veszélyt, hogy védekezésképp olyanok is az AS mögé bújnak, akik nem azok, illetve tévedésből olyanoknál is AS-t állapítanak meg, akiknek a valós problémája máshol gyökerezik.
Mint máshol is előkerült már, az AS-t nevezik jól funkcionáló autizmusnak is, és ez a lényeg: jól funkcionál. Felnőtt korban nem szabad, hogy komolyabb problémát okozzon, mert az AS-es képes megtanulni - ha másként is, és csak felnőttkorra (!) - ami a beilleszkedéshez kell, és ezzel nem csak ennyit nyer... Te például el tudod dönteni egyértelműen, hogy mikor hazudnak neked?