Sajnos tanult. Ez abból derül ki a külső szemlélő számára, hogy olyan helyzetre, ami nem szerepel a cache-emben, csak akkor tudok jól reagálni, ha van rá időm. Ami "IQ-ból" megy, az azért megy, mert több hasonlóval találkoztam, és csináltam hozzá klisét. (Erre egyébként a blogomban több helyen is emlegetett ex hosszú kapcsolatom is felhívta a figyelmemet (a szokásos offenzív bunkó stílusában), nem is sejtve, hogy az évekkel későbbi öndiagnózisomhoz mennyit hozzátesz ezzel.)
Amúgy én a 37 évemmel az a jellegzetes eset vagyok, akin gyakorlatilag semmiféle autisztikus jelleg nem ismerhető fel, amíg velem nem kezd élni valaki. A velem élőknek viszont baromi nehéz is tud lenni, és ezzel nem is tudok nagyon mit kezdeni, mert ha fenn akarom tartani a működőképességemet, valahová nekem is vissza kell tudnom vonulni, egyszerűen kell a szabályozott ingermennyiség (jelen (évek óta tartó) esetben a tévé-, autó-, és strangszomszéd vízeresztése-mentes csönd), és az állandó esti kaja. (Egyébként nálam nem időpontokhoz kötődnek az állandóságok, sőt extrém módon nem tűrök időbeli kötöttségeket. Az egyik oka a tévét nem nézésemnek, hogy nekem ne mondja meg egy szerkesztő, hogy mikor nézem meg, amit akarok. Inkább nem nézem meg. És ezek nem döntések, ezek "jönnek belülről". Hogy hogyan tudom ilyen jól, mintegy külső szemlélőként leírni? Valószínűleg összefügg az AS-hez járó logikai elemző modullal. Blogban keresési kifejezés: bőrfoteles ember.)