Hm, hát vártam már, hogy mikor jelenik meg egy "A nagy büdös lófaszt!" stílusú, ugyanakkor intellektuálisan méltó válasz arra a halom sületlenségre, amit összehordtál. De úgy látszik, azoknak, akik valamiféle formában tudatára jutottak ennek az elváltozásuknak (vagy mit tudom én, hogy fogalmazzunk, de nem nem betegség. A betegség az influenza, vagy a szellemi fogyatékosság például), mégiscsak több eszük, jobb tervezett kommunikációs készségük van ennél. (Egyébként egy zárt körű, öndiagnosztizáltak által létesített levlistán olvastam a cikkről, na egymás között azért többen keresetlen szavakkal fejezték ki, hogy mivel és miért nem értenek egyet. Nem kell diploma hozzá, hogy rájöjjetek, jómagam is öndiagnisztizált vagyok, pontosabban engem a DSM-IV kritériumrendszere alapján diagnosztizált egy barátom 2 évvel azután, hogy ő is és még sokan mások is elküldtek a francba, amikor felmerült bennem, hogy esetleg lehet ilyen "bajom". Végül persze magam rágtam át magam a DSM-IV 299.80 kódú Asperger's Disorder kritériumrendszer pontjain. (A részleteket a blogomban találhatja meg az érdeklődő (tessék keresni, http://blog.gutbesserwasser.com - a lényeg az érdeklődésen van: akit tényleg érdekel, vegye a fáradságot, és kutakodjon), a vonatkozó DSM-IV részlet fordítását és egy Barbara L. Kirby cikk fordítását a http://asperger.freeblog.hu címen lehet megtalálni. Ezeket mindenkinek ajánlom, aki e rendellenesség tényleges arcára kíváncsi, azaz túl akar nőni a bulvársajtó (és bulvárHUPper(ek)) szexuális aberráció alapú, Vészhelyzet színvonalú idétlenkedésén.)
Lévén bebizonyítva nincs, csak Asperger-gyanúsnak szoktam magam aposztrofálni. Amúgy nem tudom, jó lenne-e, ha tényleg bebizonyosodna, de ez legyen az én bajom.)
Egyébként hogy mekkora maflaságot ír a kolléga: a DSM-IV elég világosan kimondja, hogy az Asperger diagnózis egyik feltétele az átlagosnál nem alacsonyabb intelligencia. Tehát szó nincs arról, hogy az AS automatikusan zseniséggel járna. (Nálam pl. rohadtul nem jár zseniséggel.) Arról viszont több szakértő szerint is szó van, hogy a képességek eloszlása nagyon más, mint az "átlag"-emberek esetében. Viccesen fogalmazva, a természet bölcs, és igazságos: akinek rövidebb az egyik lába, pontosan ugyanannyival hosszabb a másik. Kevésbé viccesen: az AS-tulajdonosok általam ismert része bizonyos dolgokban messze kiemelkedően teljesít az átlaghoz viszonyítva, a sok-sok más dologban viszont jóval alatta. Ezt kb. úgy lehet elképzelni, hogy az átlagember képességeloszlási sűrűségfüggvénye egy rakás, viszonylag lankás Gauss-görbe szuperpozíciója, míg az aspie-é inkább különböző magasságú tűimpulzusok sorozatára hasonlít.
És persze az AS rohadtul nem ad felmentést mondjuk a viselkedés alól, de két további dolog azért jó lenne:
1. az AS egyik csúnya következménye, hogy a tulajdonosa gyárilag nem ismeri fel, hogy valami szociális helyzet van. (Én pl. kis koromban egy alkalommal egyszerűen nem vettem tudomást róla, hogy Anyu elesett, és kificamította a könyökét.) Ez persze tanulható, ha a neurotipikus többség hajlandó nem a rosszindulat/nemtörődömség megnyilvánulásának képzelni ezt, hanem felfogja, hogy ezt mi nem tudjuk, és elmagyarázza, hogy ilyen helyzetben ez van, erre így szokás reagálni. (Erre megintcsak jó példa vagyok én, mert a nagymamámtól rengeteg illemet, udvariasságot tanultam, és ez azért volt lehetséges, mert hajlandó volt megmagyarázni a dolgokat. Lásd blogbejegyzés.)
2. a gondolkodásra való részleges képtelenség sem adna felmentést a többségnek a gondolkodás szükségessége alól.