A zene valóban előbb volt, sőt, a beszéd is előbb volt, mint az írásbeliség, és ahogy a beszédnek, a zenének a lejegyzése is igen-igen sokat változott az idők folyamán.
A kottaismeret nélküli zenélés lehet élvezet, azonban van egy nagy gond vele: csak azt képes élvezni, a amit már megtanult, és csak úgy, ahogy megtanította neki valaki - a tanárának az érzéseivel, személyiségével átszőve zenélhet, hiszen azt és úgy hallotta. A saját egyénisége fog belőle hiányozni,d e nagyon.
A verset is elolvasod, nem? Saját hangodon, saját magadnak felolvasod, elmondod, beleviszed önmagadat. Aztán elég ránézni a leírt szavakra, és előjönnek azok az érzelmek, azok a gondolatok, amik abban a versben akkor és ott neked számítanak. Ha nem tudsz kottát olvasni, nem "látod" a zenét, nem hallod azt, hogy mi is van leírva, akkor hiába teszek eléd egy másik dalt, semmit nem fog neked mondani - mintha csak azokat a verseket tudnád átéléssel befogadni, amit egyszer már megtanultál.
A gitárvirtuóz nem fog Bartókot blattolni. Sőt, az a hat vonósnégyes egyáltalán nem blattolós darab; ilyetén módon elnyekeregve elég könnyű jobb zenét találni bármelyiknél. A zene egyik nagyon fontos eleme az előadó, az előadó személyisége, lelki állapota, az, hogy hogyan teszi bele önmagát a zenébe, mennyire lesz élő az a mű - ezért érzed jobbnak a bluesmuzsikus által előadott, néhány alapformára épülő imprót.