Érdekes dolog az "ikes" igék ragozása is.
Én ragozok vagy én ragozom?
Én züllök vagy züllöm?
Én hazudom vagy hazudom?
Még rendszergazda komomban (az se ma volt) történt, hogy hallgattam a Kossuth-rádiót, és Grétsi László azt nyilatkozta, hogy ő nem erőltetné az ikes igés dolgot, mert világosan látszik, hogy (a XVI. századtól kezdve) visszaszorulóban van, és szinte biztos, hogy ki fog halni a nyelvből (mint ahogy kihalt számos igeidőnk és a passzív mód is [de: születtem, ami ugye passzív]). Számos esetben és szituációben pedig kifejezetten "kultúrsznobosan" hat.
A Mindentudás Egyetemének egyik előadásában érdekes dolgot vetett fel az előadó: neki az a véleménye, hogy a nyelvésznek az a feladata, hogy vizsgálja a nyelvet, felismerje a szabályszerűségeket. De nem feladata, hogy megmondja, hogy hogyan kell azt "helyesen" használni, hiszen ki ismerné jobban a magyar nyelvet, mint maga a magyar ember.
Ettől eltekintve én magam úgy látom, hogy érdemes bizonyos dolgokban megegyezni, és azt zsinórmértékként használni. A szabványokat sem viccből találták ki.
Ez utóbbi mondatomról még valami eszembe jutott: "mégsem" vagy "mégse". Én sz előbbire szavazok, a redmondiak pedig az utóbbira.
Nem kapcsolódik szorosan a témához, de mégis megjegyezném: a mai hallgatók, akik mérnökök lesznek előbb-utóbb, képtelenek egy tisztességesen kinéző dokumentációt (értsd: szakdolgozat) kiadni a kezükből. Ez nem csak az ő hibájuk, nem tanította meg őket senki arra, hogy hogyan kell egy dokumentumot a tipográfia alapszabályainak megfelelően megformázni.
Sajnos az enyém sem néz ki túl jól, így visszatekintve...