Jó példa erre az ólommentes forrasztáshoz használt anyagok, melyek előállításához általában arany vagy ezüst (vagy mindkettő) szükséges és köszönhetően a higanyos technológiával működő bányáknak, ez igen nagy mennyiségű higanyt enged a természetbe, ezért én a RoHS-t inkább látszatmegoldásnak nevezem.
Az a baj, hogy összemosol két teljesen eltérő viselkedést. Az elektronikai ipar ugyanolyan mértékben használ aranyat, és ezüstöt, mint eddig, ellenben egy csomó veszélyes anyagot kihagytak a termékekből. Amikor ezüstöt és aranyat termelnek ki, akkor valóban vannak kockázatok a cián és higany szennyezés miatt, volt ilyen a Tiszán is annó. Ez _megfelelő_ hatósági ellenőrzés mellett könnyen kordában tartható, de vannak nagyobb katasztrófák, amikor kikerül nagyobb mennyiségű koncentrált szennyező anyag a természetbe, de pont a jól azonosított forrás és a koncentrált anyagok miatt a szennyezés viszonylag könnyen ártalmatlanítható, illetve a kármentesítés vagy a megelőzés kényszerűen beépül a termék árába. A milliószám gyártott elektronikai berendezésekben lévő ólom, nikkel, kadmium és egyéb veszélyes anyag viszont mindenfelé megjelenik, az illegális szemétlerakókban, a helytelen ártalmatlanításoknál, a kommunális szemétbe dobva, a hátsó kertben a fal mellett esőben ázva, és a többi. Nem tudod kontrollálni, esélytelen, hogy egy párezer forintos eszköz mellé ellenőröket és kármentesítést tegyél, ezért át kell tenni a szennyező anyagok használatát a kontrollálhatóbb és ellenőrizhatőbb ipari folyamatokba, ennek viszont ára van.
De megint ott vagyunk, hogy ehhez először ki kell dobni, és nekem őszintén szólva ezzel van a problémám.
Mindig ki kell dobni, mindig az újrahaszonosítóba, rossz esetben a szemétbe, még rosszabb esetben az erdőbe fog kerülni. Mindig. Nem tudod kikerülni. És amikor ott van, akkor már számít, hogy mennyi veszélyes anyagot tartalmaz, s öt év alatt vagy ötszáz év alatt bomlik el, illetve az elbomlás során milyen további veszélyes anyagok keletkeznek.
A gyártóknak olyan hardvertermékeket kellene gyártaniuk, amelyek 10-20 év múlva is használhatóak és nyilván akkor nem kéne őket kidobni, sőt, a termelés is sokkal kevesebb energiát venne igénybe.
Nyilván sokkal később lebomló anyagokat kellene beépíteni. Nyilván lehet olyan műanyagokat használni, amelyek kibírnak 20 évet, cserébe be kell vállalni, hogy magyarországnyi műanyag szigetek úsznak az óceán közepén. Vagy olyan műanyagokat kell gyártani, amelyek 3 év alatt maguktól ártalmatlan anyagokra bomlanak el, és nem lesznek szemétszigetek az óceán közepén vagy az erdőkben. Vagy rendőrt kell állítani minden ember mellé, a rendőrök mellé pedig újabb rendőröket, akik mellé persze további rendőrök kellenek... nem hiszem, hogy ez nem érthető, nem akarod érteni, mert nem illik a világképedbe.
Egyáltalán nem szabadna kereskedelmi forgalomba engedni erőforráspocsékoló szoftvereket,
Ki döntse el és miért éppen ő? Miért nem az, aki szerint számítógépekre sincs szükség? Miért nem az, aki szerint mindenkinek kell mobiltelefon? Annyira szeretem, amikor a bekelltiltanibekelltiltani emberek megmondják, hogy mire van szükségem...
--
http://wiki.javaforum.hu/display/FREEBSD