( szemet | 2010. 05. 08., szo – 15:09 )

"az "asztal textúrájához" igazítják ..."

Ez addig igaz, amíg jól azonosíthatóan vannak olyan szuboptimálisan játszó szereplők akik - ennek ellenére - meghatározók a játék menetében. Gondolom az esetek többségében a valóságban tényleg ez a helyzet, de ha absztraktabban gondolkozol: azaz elképzeled, hogy csak a szinte tökéletesen optimálisan viselkedő szereplők befolyásolók akkor már "az információ elrejtése véletlen zajjal" faktor lesz a domináns.

De elismerem: amiatt, hogy nem passzol a valósághoz, végül is nem túl jó az analógia... ;)

Pl. egy egyszerűbb játék a kő-papír-olló:

- ha van egy ici-picit is pontos modelled az ellenfélről akkor megverheted, persze ő sem hülye és felkészül belőled. Ha mindketten intelligensek vagytok és egyre fejlődtök a végén el fogtok jutni a stabil pontba, ahol már egyikőtök sem fog fogást találni a másikon:
ekkor stratégiátok tökéletesen egyenletes eloszlású véletlen választás lesz. Ekkor mindketten elvágjátok a másikat minden kihasználható információ szerzési lehetőségtől.

A tőzsdén rengetegen vesznek részt akik minden információt igyekeznek kihasználni ami az árfolyamokban megjelenik -> a végén így a lehető legkevesebb információ marad az árfolyamokban:

Azaz a tőzsdei árfolyamok lényegében hosszútávon követni fogják az áruk gazdasági értékét, de olyan módon, hogy pusztán az árfolyamok múltbeli/jelenlegi mozgásából szinte lehetetlen legyen modellezni(kitalálni) a jövőbeli változást.