Lehet, hogy ez sokaknak meglepő lesz, de a legnagyobb üzleti ballépésem feltehetőleg az volt, hogy nappali egyetemre mentem. Ezt kétszer is elkövettem :) Az első talán még annyira nem is, mert az állami volt, de a második az költségtérítéses, ami valljuk be, nem kis lóvé, szóval az fokozottan. Erre rájön az, hogy mellette dolgozni neccesen tudtam csak, rengeteg munka referenciától és tanulási lehetőségtől estem el, amit csak utána láttam, és kétes, hogy a befetetett pénz mennyi idő után térül meg.
Tanulság: 1. Inkább mennék levelező szakra, lehet hogy kevésbé rock n roll életérzés, viszont mellette tudok munkatapasztalatot és referenciát szerezni, és az sem vág nagyon haza, ha megcsúszok. 2. Csak olyan szakért fizetnék, aminek van piaci értéke. Erre most lehet mondani, hogy ez tök alapvető, de ez sokszor azt feltételezi, hogy a szíved és a fejed között kell döntened, ami nem feltétlen annyira egyértlemű. 3. Nem csinálnék a papírból mindemellett presztizskérdést, mert a tudásomat nagyban nagy valószínűséggel nem az fogja eldönteni, hogy hova jártam, hanem a személyes korlátaim és a munkatapasztalatom.