Azért mondtam a Beatles-t, mert a Beatles dalai egytől egyig zenei mémmé változtak.
Van más ilyen zenekar is, de a Beatles szerintem a legtalálóbb példa.
Dalaik az egyetemes zenei nyelv részei, több milliárd ember ismeri a dallamaikat, anélkül, hogy tudná, hogy azok Beatles-dalok. Ez a legtöbb slágerre nem igaz, tekintve, hogy elfelejtjük őket. Valahogy a Beatles-t nem felejtjük el.
Ez több más zenekarnak nem sikerült, akik pedig ugyanolyan sikeresek voltak. Pl. ilyen szempontból az anno agyonhype-olt Nirvana dalai nem lettek mémek, akármilyen egyszerűek és fülbemászóak is.
A progresszív zenét illetően lehet, hogy igazad van. De azért van egy megérzésem.
Amúgy tök ritkán hallgatok Beatles-t, és én is jobban szeretem Dvorak-ot. :))) És igen, nekem is többet jelent érzelmileg a Metropolis című nóta a DT-től, mint a Help. És mégis, arra fogadnék, hogy a Beatles maradandóbbnak bizonyul majd, mint a DT. A Dream Theater lesz Salieri, a Beatles pedig Mozart, ha értitek mire gondolok: mindenki elismeri Salieriről, hogy kora egyik legnagyobb mestere, de mindenki Mozart dallamaira emlékszik. Ezzel nem akarom Lennont Mozarthoz hasonlítani, csak párhuzamot akarok vonni.
Azért jobb a Beatles, mint a DT, mert a hihetetlenül fantáziadús és változatos DT nagyon nagyrészben zenei széklábfaragás. Zseniális, de csak a klasszikus zene és a Beatles és társai által is megteremtett eszközök szintetizálása. Míg a Beatles annyi zenei alapötletet hozott létre, amiből aztán generációk táplálkoznak, többek között a DT is. Pl. a fél rock-zene úgy vokálozik, ahogy a Beatles!