Kedves Sigrai úr!
Jól ismerem a magyar jogrendszert, továbbá nagyon jól tudom miféle módszerekkel szoktak "érvelni" a zeneműkiadók és velük szövetséges jogvédő szervezetek. Nem szánok sem időt sem energiát az önökkel való jogi csatározásra. A romantikus párbajok kora már régen lejárt. Az elmúlt évszázadban többek között szerzői jogvédelem témájában oly mértékben torzult a nyugati világ országainak jogrendszere, amely etikailag teljesen elfogadottá teszi az anonimitás fenntartását számomra, egy ilyen szituációban.
Felhívnám a figyelmét arra, hogy nyilvános internetes weboldalakon nem szerencsés személyes adatok megadása. Pár éve a mainstream médiában is szerepet kaptak olyan esetek, amelyekben egy hírportál az érintettek akarata ellenére nyilvánosan közzétette azok személyes adatait, telefonszámait. Ezt követő kellemetlenségek miatt okkal háborodtak fel az érintettek. Ezért igen szerencsétlennek tartom, ha ezt valaki maga önszántából teszi meg, mint most ön. Továbbá, az email címeket egyébként rossz indulatú személyeken kívül, ún spambotok is gyűjtik folyamatosan. Ezért ha szükséges egy email cím nyilvános weboldalon való közzététele, célszertű névPONTszerverPONThu vagy hasonló formát választani.
Ezen okokból kifolyólag válaszolok a saját hozzászólásomra formailag, ezzel lehetővé téve ön számára előző hozzászólásának átszerkesztését.
Érdemi vitára, érvek ütköztetésére ez az oldal tökéletesen alkalmas. Semmi akadálya annak, hogy itt kifejthesse az érveit álláspontja mellett, ezért most erre kérem!
Kérdéseim:
Etikusnak tartja mindazt, amit a szóban forgó levélben írt a zeneiskola vezetője részére?
Úgy véli kizárólag az ön által képviselt EMB szűken vett üzleti érdekeit kell szem előtt tartania?
Mi a véleménye az jogvédő szervezetek által elmúlt két évtizedben kifejtett tevékenységéről, és az egykor világhírű magyar zeneoktatásra való hatásáról?
Nem zenei területen dolgozok, azonban 10 évig tanultam komolyzenét a Kodály Zoltán által létrehozott kiváló zeneoktatási intézményrendszernek köszönhetően. Egy zeneiskolánkba látogató norvég egyetemi delegáció, szolfézs óránkat végighallgatta megjegyezte, azt az anyagot náluk főiskolákon oktatják. Akkoriban jelképes összegekért lehetett kottához jutni, de napi gyakorlat volt a kották fénymásolása is, ugyanis sok régi kottához csak ezen a módon lehetett hozzájutni.
A mai időkben exponenciálisan megnövekedett szerzői joggal kapcsolatos költségek miatt, a magyar családok egyre nagyobb része már nem engedheti meg magának, hogy zeneiskolába járassa gyerekét, ezzel egy nemes magyar tradíció sajnos eltűnőben van.
Mi a véleménye erről a sajnálatos jelenségről?
Korunk zeneiskolai koncertjein a zenetanárok már csak preklasszikus szerzők darabjait merik szerepeltetni, a jogvédő szervezetek fenyegetéseitől való félelmükben.
Ön szerint ez a helyzet előremozdítja a magyar zeneoktatás ügyét?
Természetesen értékelem, hogy megtisztel minket a hup.hu olvasóit személyes válaszával. A "szánalmas egy fazon" kijelentést ezúton visszavonom, azért elnézést kérek.
üdvözlettel
Prygme