Évente hány könyvet (nem szakmához tartozó, pl. novella, sci-fi, stb.) szoktál olvasni?

Könyv, Kiadvány

Pár éve rászoktam a könyvolvasásra, igaz, hogy sajnos nem sok könyvet olvasom (évi 10-20), de ismerőseimmel beszélve, sokan még 1!!!!! könyvet se olvasnak évente.

nulla
31% (206 szavazat)
1
6% (42 szavazat)
2
8% (57 szavazat)
3
7% (45 szavazat)
4
4% (30 szavazat)
5-10
19% (129 szavazat)
10-20
10% (70 szavazat)
20-30
5% (34 szavazat)
30-50
4% (30 szavazat)
50-100
3% (19 szavazat)
100+
1% (10 szavazat)
Összes szavazat: 672

( trey | 2021. 03. 15., h – 09:26 )

Mi van azokkal, akik nullát olvasnak, de írnak 40-et egy hónapban! :D

trey @ gépház

( msandor v | 2021. 03. 15., h – 10:17 )

Talán két éve olvastam az utolsó könyvet. Valahogy erre már nem jut szabad idő :-(

Előtte viszont faltam a könyveket, főleg sci-fi témában.

( ibenny v | 2021. 03. 15., h – 10:32 )

Szerkesztve: 2021. 03. 15., h – 11:39

Évi 30-40 könyvet (regényt, szórakoztató irodalmat, csak) olvasok el, próbálok erre nagy hangsúlyt fektetni és minden nap olvasni valamennyit, illetve két könyv között nem nagy szünetet (2-3 nap, legfeljebb) tartani.

( uid_17626 | 2021. 03. 15., h – 10:38 )

Szinte csak szakmai könyveket olvasok, de nem minden az én szakmám. Ebből rengeteget 30+, évente max 1-2 novella, regény csúszik be.

( trey | 2021. 03. 15., h – 10:43 )

Szerkesztve: 2021. 03. 15., h – 11:42

Amit tervezek újra elolvasni:

Jókai Mór: Az arany ember

Főleg, mert kíváncsi vagyok a nőalakok ábrázolására.

trey @ gépház

Az elmúlt hónapokban napjaim nagy részét az Aranyember tette ki (lehet, hogy írok majd egy blogbejegyzést, hogy miért), így vicces volt, amikor már hetek óta ebben forogtam, még a hírekben is az jött szembe...  Szerintem az írónő kritikája a regény súlyos meg nem értéséről tanúskodik, Tímea, Teréza, Noémi, Athalie története külön egy-egy összetett, azonosulható, mélységesen emberi dráma. Amúgy nekem általánosban is tetszett, de tény, hogy a többségnek nem, és én is csak a felszínt fogtam fel belőle, a lényeget koromnál fogva nem. Szóval a felvetés, hogy ne legyen kötelező talán jogos, az indok teljesen fals. 

Szerintem ott nem maga az Aranyember volt a hangsúlyos, én ezt gerillamarketingnek tudom be.
A téma szerintem kettős:
1.) A nőábrázolás, nőkhöz való viszonyunk
2.) A kötelező olvasmányok listája mint fosszília, ami gyakran nem felel már meg a kor követelményeinek (Te magad is leírod, hogy a többségnek nem megy át pl. az Aranyember)

Ezeket sikerült jól összemosni.
Hozzáteszem az artikulálatlanul fröcsögő ellentábor 95%-a szerintem soha nem olvasta az Aranyembert. De ,,véleményük" azért van róla.

Na ja, csak irtó nagy baklövés pont az Aranyembert, mint rossz példát felhozni nőábrázolás szempontjából, ugyanis tökéletes korrajz, kidolgozott és különböző női szerepekkel, sorsokkal. Vagy most azt kérjük számon Jókain, hogy nem a XXI. századi női sorsokról ír? (Nem veled vitatkozom csak ide írom.)

Másrészt ha a baloldali tömb Jókait kiutálja a kurzusából és odadobja a jobboldalnak, az újabb öngól.

A kötelező olvasmány pedig megint más téma, egyrészt egy jó műért igenis meg kell dolgozni befogadó oldalról is, külnben marad a TikTok szintje, ami szórakoztató egy darabig, de lelkileg és szellemileg inkább rombol, mint épít. Másrészt viszont lehetne kötelező film, zene, újabb regény, bármi akár az Aranyember helyett is, csak jó tanár kell hozzá, aki nem a cselekményt kérdezi vissza, hanem beszélget és magyaráz. Az ilyen pedig ritka, tudom, látom sajnos. 

Nem érdemes belőle politikát csinálni, ezt inkább pedagógiai alapon kellene eldönteni. Szerintem az irodalomórán nem az kellene legyen a kérdés, hogy jól ábrázolja-e a kort (nyilván vannak határok, egy olyan könyvnek, ami egy csoportot, legyenek azok nők, magyarok, vagy pirézek, sztereotíp módon ábrázol, nem való oda), hanem az, hogy megtanít-e az irodalom ill. az olvasás élvezetére.

Egyrészt, tudatosan mondtam, hogy az irodalom élvezetére, és nem az irodalom ismeretére. Ha az iskola elérné, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást, akkor a műveltség már jönne magától, ellenkező esetben viszont, amikor valamiféle alapműveltséget lenyomnak a gyerekek torkán, akkor az iskola végén az irodalomkönyv megy a papírszemétbe, a műveltség meg lekopik.

Másrészt, Jókai valószínűleg erre ma nem alkalmas. Amikor iskolába jártunk, az osztály 2/3-a lassúnak és unalmasnak találta. Én speciel szerettem, el is olvastam még egy fél tucatot (A Kőszívűn és az Aranyemberen kívül még emlékszem a Fekete gyémántokra, a többire már nem nagyon). Szerintem nem azon kellene vitatkozni, hogy mi legyen a kötelező olvasmány, hanem hogy hogyan lehetne megszerettetni a gyerekekkel az olvasást, és valószínűleg nem azzal, ha van kötelező olvasmány, hanem azzal, ha el kell olvasni valamit, ami eléggé tág határok között szabadon választott (én pl. a suli vége felé sokkal jobban szerettem a kötelezőknél a huszadik századi irodalmat, pl. ami most eszembe jut, Theodore Dreiser: Amerikai tragédia, Mervyn Jones: Jelen, múlt, jövő; Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja; Ray Rigby: A domb, Keyes: Virágot Algernonnak, Merle: Mesterségem a halál, Lem: Solaris, Az Úr hangja, Hemingway: Indiántábor (novella), azt hiszem, ezekkel szerettem meg az olvasást). Ráadásul a kötelezők között olyanok is vannak, amik szerintem egyáltalán nem valók abban a korban (pl. Thomas Mann: Mario és a varázsló, Exupéry: A kis herceg), ezeket szerintem harminc fölött kell olvasni.

Én szeretem Jókait, de szerintem sem látja el jól ezt a feladatot.
Sajnos a TikTok-ról elrángatni a fiatalokat nem azzal lehet, hogy valami ,,kötelező" (megnézi a filmet, vagy inkább letölt kivonatokat, elemzéseket, vagy simán csak leszarja). Meg kell tudni fogni őket. Másképp nem fogod tudni őket megtanítani az érték felismerésére.

Az ismerőseim között minél idősebb valaki, annál inkább jön elő amikor beszélgetünk, hogy iskolás korukban nemcsak kedvelt időtöltés, de sikk volt az olvasás. Ezt lenne jó valahogy visszahozni. Lehet, hogy jobb merítés, jobb PR és jobb marketing kellene.

az osztály 2/3-a lassúnak és unalmasnak találta.

Túljutott az első 50 oldalon? :) Bevallom az első 50 oldallal nekem is az az elmékem, hogy szenvedés volt. Aztán egyszer csak hip-hop vége lett a könyvnek.

Lem

Hát... Lemtől keveset olvastam, Kiberiáda egy részét, az tetszett, viszont a Pirx kapitányos dolgok nekem valamiért kifejezetten vontatottnak tűnt többnyire. Egyedül az Ananké ami tetszett, az viszont nagyon.

Pirx leginkább pszichológiai témákkal foglalkozik, amik az űrben, izolációban, teljesen más közegben merülhetnek fel.

Ha könnyedebb témákra vágysz, akkor Ijon Tichy kalandjait tudom ajánlani Lem-től. Egyrészt a The Star Diaries-t, másrészt a The Futurological Congress-t. Az előbbit épp most olvasom újra angolul (szókincs fejlesztés gyanánt), míg az utóbbit eddig nem ismertem és kb. 2 hete olvastam ki; nagyon jó mindkettő, a Lem-től megszokott ötletesség vegyítve valami irgalmatlan humorral! Talán Douglas Adamséhez tudnám leginkább hasonlítani, de annál azért picit tudományosabb, talán még azt is megkockáztatom hogy ötletesebb Lem.

Ott van még az Éden is, ez is kicsit lassabb, filozófikusabb témájú, az idegen civilizációkkal való kapcsolat teremtés problémáját járja körül. Nagyon jó és tanulságos.

Ha jól emlékszem a Pirx széria, illetve az Ananké(? olvastam, de nem emlékszem, hogy ez melyik sztori) ~folytatásának tekinthető A Kudarc c. regény is. Ez is picit lassabb, szintén a pszichológia, kapcsolatteremtés problémaköre, megspékelve egy kis civilizáció-fejlődés elmélettel és hasonló nyalánkságokkal.

Érdemes Lem-et olvasni, nagyon jól és jó dolgokról írt, amik még ma is elgondolkodtatják az embert.

Szerk: Stanisław ​Lem teljes science-fiction univerzuma 1-4-ig megvan, de elég vaskos kötetek, azokat nem hoztam magammal :) Mondjuk nem is tűnik teljesnek, legalábbis a The Futurological Congress nem rémlik, hogy benne lett volna.

Nem a témával volt bajom, inkább nehézkesnek éreztem a szöveget. Nem emlékszem, hogy miért alakult ki bennem ez az érzés. Lehet a fordítás nyelvezete volt nehézkesebb lehet a flow nem kapott el. (Van ilyen, az Ian Watson féle WH40k-nak kb. 4x ugrottam neki, nem csúszott, aztán egyszer csak a helyére kattant és hopp, el is fogyott az egész gyűjtemény.) Igazából nem emlékszem.

Ebből a gyűjteményből van nekem meg a 2-es (egyessel akartam kezdeni, az nem volt anno a boltban, mondom, akkor veszem a kettest). Pirx kapitány kalandjai, A kudarc, Kiberiáda meg még valami van benne. Az Ananké is egy novella (vagy fejezet) a Pirxes sztorik között. (Marson lezuhant egy teherjármű, aminek túlterhelte magát az MI-je, aminek elrontották a betanulását, ezt a témát járja körül.). A kudarcban kb. addig jutottam, mikor elmélkedik, hogy a lépegető robot, amivel mászkálnak, annak a bejárata eléggé egy ánuszt formáz...)

Hát ha nem, hát nem :)

Mondjuk A Kudarcnál a robotos rész az kb. a prológus, utána kezdődik az érdekes ("érdekes") rész, de nem tukmálom.

Viszont Ijon Tichy-t még mindig tudom ajánlani, főleg:

  • "The Seventh Voyage", in which a spaceship defect forces Tichy through a series of time vortices, creating a multitude of temporal copies of himself.
  • ("The Eighteenth Voyage", in which Ijon Tichy helps create the cause of our universe from a single electron.)
  • "The Twentieth Voyage", in which Ijon Tichy is forced by his future self to lead a programme to ameliorate Earth's and mankind's history.

illetve a Futurological Congress-t.

Zseniálisak.

Nem értettelek félre, csak nem akartalak mindenáron meggyőzni :)

Ha már más is ajánlotta, akkor kezdj a FC-szel, aztán, ha tetszik a stílus, akkor jöhet a Star Diaries. Ha FC nem is tetszik, akkor is a "The Seventh Voyage" kötelező. Elmés, olvasmányos, vicces! Mondtam már, hogy elmés? Érdemes, na :)

Nekem a Kiberiáda, de kicsit talán a szokatlansága miatt is.

De amúgy bármelyik ajánlott (talán az első regényei gyengébbek), a Visszatérés pl. egy kicsit sem vesztett az aktualitásából, sőt...

Bár az Úr hangját nem merném csak úgy bárki elé odatenni :) (amikor olvastam, és többször is olvastam, nagyon bejött, de most pl. nekem se lenne kedvem elolvasni...)

“Any book worth banning is a book worth reading.”

Másrészt, Jókai valószínűleg erre ma nem alkalmas.

Pár éve egy irodalmi oldalon volt vita a kötelező olvasmányok aktualitásáról. Ott hozta fel valaki, aki értett a témához, hogy Jókai már a saját korában is nehézkes és túlhaladott volt. Csak aztán így maradt.

"A kötelező olvasmány pedig megint más téma, egyrészt egy jó műért igenis meg kell dolgozni befogadó oldalról is, külnben marad a TikTok szintje, ami szórakoztató egy darabig, de lelkileg és szellemileg inkább rombol, mint épít. Másrészt viszont lehetne kötelező film, zene, újabb regény, bármi akár az Aranyember helyett is, csak jó tanár kell hozzá, aki nem a cselekményt kérdezi vissza, hanem beszélget és magyaráz."

Az a kötelező olvasmányokkal a probléma, hogy olyan könyvet próbálsz keresni, amelyikre mindenkinek szüksége van (vagy csak jót tenne, ha elolvasná), és ilyen nincs. Esetleg még úgy el tudom képzelni, hogy a tanár, aki ismeri a gyerekeket, tényleg mindenkinek olyan könyvet ad, ami ott jó helyen lesz. És lehet hogy valakinek az Aranyembert, de azért a többség valószinűleg nem azt kapná.

“Any book worth banning is a book worth reading.”

Helyette, (esetleg mellette,) négy szabályosan letehetetlen könyvet ajánlok: Carmen Bin Laden: A királyság titkai, Szuad: Akit elevenen megégettek, Betty Mahmudi: Lányom nélkül soha, Leah Remini: A ​Bajkeverő

-- Ha már az életéből értékes időt szán az ember olvasásra, akkor legyen "ütős" információ is benne a minket körülvevő világról... :)

- Vagy van egy, az utóbbi idők olvasott témáiból, különösen kedvencem: Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

(Nem szeretem a nehezen olvasható irodalmat: Nálam pl. Esterházy Péter-félék szóba sem jöhetnek, nem nekem, nem hozzám szólnak. Az lilagőzös, írói "elefántcsont paloták" nem az én világom.. :) )

Ha már Jókai.., akkor: Jókai Mór: A jövő század regénye - Annyiban érdekes, hogy Verne mellett hogyan képzelte el az Ő korában a "jövőt".

( csupka91 v | 2021. 03. 15., h – 11:09 )

Nagyon szépen köszönöm Gábor, hogy kiraktad.

( bithalver | 2021. 03. 15., h – 11:18 )

A 20 es 30 kozotti szamok merre vannak ?

( bitshepherd | 2021. 03. 15., h – 11:26 )

És most akkor szarabb bocs rosszabb ember az, aki nem olvas el egy könyvet sem egy évben? Miért? Vagy nem erre vonatkozott a sok felkiáltójel? Szerintem értelmetlen valakit megvetni, lenézni, mert nem olvas könyveket, de jellemzően az olvasó nép tartja magát felsőbbrendűnek, csak nem tudom mire. Ez kicsit olyan, mint amikor néhány diplomás gondolja magát felsőbbrendűnek, közben az ilyenek az igazi gyökerek, jót nevetek rajtuk, főleg, amikor kiderül, hogy egy diplomára verik a mellüket, én meg kettővel szerénykedek és hirtelen levesznek az arcból, korlátolt p*csok..

Hála az oktatásnak meg az érdektelen kötelező olvasmányoknak, engem egyáltalán nem fogott meg az olvasás, azokat sem olvastam el, max a rövidített változatokat, amiből meg volt film, abból max azt néztem meg, de még azt se végig, mert a film is annyira érdektelen, hogy nem tudott lekötni.. A tanárok meg tolták a "semmire sem viszitek, ha nem olvassátok el a kötelezőket" dumát... Köszönöm, így közel a 40-hez teljesen jól vagyok, elértem a legtöbb dolgot, amit akartam, Palvin Barbi még nem volt meg, de még bármi lehet. :)

Valamilyen jeles eseméyre egyik rokontól megkaptam a Raj című könyvet, mert azt mondták neki a boltban, hogy a számítógépes gyerekek szeretik az ilyen könyveket. Évekig ott volt a polcon, túlélt pár költözést is, aztán pár éve egyik este bedobtam a táskámba, és reggel a vonaton elkezdtem olvasni, aztán hirtelen megállt a vonat és mindenki szállt lefele, ja, Keleti, nekem is le kéne szállnom...Nekem itt kezdődött, hogy vannak érdekes könyvek, amit olvasva megszűnik az időérzék és olvasni jó is lehet. Viszont család, munka, kertes ház mellett másra megy el a kis szabadidőm, így az elmúlt 1-2 éveben nem olvastam könyvet.

Én évek óta nem olvasok könyveket a magam szórakoztatására, csak meséket, de azt rengeteget. Mert rosszul gazdálkodom a minimális szabadidőmmel. Ugyanakkor igen, úgy gondolom, hogy aki olvas könyvet, az jobb ember lehet. A kisebbrendűségi érzés pedig kezelhető.

érdektelen kötelező olvasmányoknak

Itt jönnek az ízlések és pofonok: nekem a kötelező olvasmányok mind tetszettek (talán csak a Vörös és fekete volt kivétel, ha jól emlékszem, nem is olvastam végig). Sőt, mikor már nem volt kötelező (értsd: leérettségiztem), akkor olvastam el többet is, amit épp nem kellett (pl. Jókaitól általános és középiskolában is Az arany ember volt, A kőszívű ember fiai addig kmaradt, de pl. a Bűn és bűnhődést is egyetemista fejjel "pótoltam").

Azt gondolom, hogy akkor fog a diáknak tetszeni (nagyobb valószínűséggel) ez a sok régi mű, ha már előtte (alsóban) is olvasott könyveket kedvtelésből. Sajnos régebben is és most is viszonylag keveset olvasnak a diákok, így a legtöbbnek egyáltalán nem fog tetszeni az oldalakon keresztül tartó tájleírással tűzdelt többszáz oldalnyi régi világ.

diplomás gondolja magát felsőbbrendűnek, közben az ilyenek az igazi gyökerek

Teljesen egyetértek. A normálisságnak nem a diploma (vagy azok száma) a fokmérője. Nálunk dolgozó mesterek szoktak mesélni arról, hogy mennyire ki akarja őket okosítani az értelmiség, hogy hogyan kell csinálni (aztán olyan hülyeségeket hallok, hogy csak na - de legalább jót nevetünk együtt, főleg, mikor kiderül, nekem is két diplomám van :) ).

Rakattunk be új biztonsági ajtót 2 hete. Apám aki ért valamennyit hozzá, méricskélte vízmertékkel a tokot h. nem ferde-e valahol. Az ajtós faszi (40-es közepe) szabáloysan szembe kiröhögte h. nézd már a vén hülyéjét rossz helyen nézi, meg különben is mit képzel mi jól dolgozunk! Eszem megáll bazdmeg, mióta ebben a kifordult világban a megrendelő könyörög az iparosnak h. jöjjön hozzá pénzért munkát megcsinálni, még ennyire pökhendiek is lettek.

Nem akarom eloffolni a témát, de életemben 2x szívtam meg én hülye, hogy azt hittem, ha valaki ebből él, akkor

* az legalább valamennyire igényes (nem igaz)

* van annyi rutinja, hogy tud best practice-eket és tud tanácsot adni (nem, mert annyira hülye, hogy a saját munkáját nem látja kontextusban)

Azóta én is tényleg ott mászkálok a szakik mögött vízmértékkel, lámpával meg telefonnal fényképezni és ha elborulok akkor meg szoktam kérdezni, hogy ez otthon is ilyen? Aztán nem fizetem ki a munkát ha nem jobb annál, mint ahogy én meg tudnám csinálni (legutóbb pl. nyílászáró csere, az ablakot kifizettem, a munkadíjat nem).

Milyen külsejű ember vagy?

 

Nem vagyok ijesztő, de nem vitte.

Jött a munkec, elkezdett taknyolni, egy ideig tűrtem, aztán rákérdeztem otthon is ilyen-e, aztán lefényképeztem, átküldtem a képet messengeren a főnökének, majd felhívtam. Egy ideig ment a bullshit, majd megállapodtunk, hogy ember megy, ablak marad, munkadíj nincs, mert nekik ez kurva szar referencia lesz a Facebookon.

Utána szép óvatosan kibontottam a betaknyolt új ablakot, beraktam függőbe meg vonalba, befúrtam és kinyomtam purhabbal. Nem akkora munka, mint amekkorának elő van adva, bár tény, hogy nekem tovább tartott mit egy profinak (*). Utána megkértem a festőt, hogy festés előtt fejeztesse be vkivel a kőműves munkát, mert ahhoz nem értek, illetve nem tudom úgy megcsinálni, hogy ne hányjam el magam ahányszor csak ránézek.

(*) Igen, jó kérdés, hogy pénzben megérte-e, hogy feláldoztam egy péntekemet rá. Nem érte meg, de legalább az erkölcsi győzelem az enyém lett és az is valami.

És most akkor szarabb bocs rosszabb ember az, aki nem olvas el egy könyvet sem egy évben? Miért? Vagy nem erre vonatkozott a sok felkiáltójel? Szerintem értelmetlen valakit megvetni, lenézni, mert nem olvas könyveket, de jellemzően az olvasó nép tartja magát felsőbbrendűnek, csak nem tudom mire

Amit mostanában látok, hogy mindenki csak TV-t meg sorozatokat bámul, de valami oknál fogva egyre kevesebben olvasnak, miközben régen inkább ez volt a szórakozási lehetőség.

Szerintem az olvasás sokkal jobb az agynak mint egy mozgóképernyő bámulása, ugyanis a leírt dolgokat el kell képzelni és nem pedig csak az van, hogy az ember elé raknak valamit, amit már nem kell elképzelni. Pluszban a koncentrációs képességet is javítja. 

Biztosan nem szarabb aki nem olvas, csak ... Nem tudom, nehéz megfogalmazni, inkább meg se próbálom mert csak félre megy.

Inkább szomorúnak tartom, ha valaki annyira befordul, hogy pl. a szakmai anyagokon kívül semmi input nem jut el hozzá (kivéve pár indokolt átmeneti élethelyzet). Tudom, sorozatok, satöbbi. De az nem ugyanaz. Kell könyv, hangverseny, színház meg opera, mert kellenek a különböző impulzusok.

Én nagyon komoly hangsúlyt fektetek arra, hogy bármilyen könyvet elkezdjek, aminek kicsit is megtetszik a címe vagy az témája, legfeljebb dobom ha nem jön be. Az meg belefér, hogy 1-2 órával kevesebbet alszom. A kölyköket is abba az irányba tolom, hogy nem fáj az olvasás, legfeljebb ha nem tetszik a könyv, elengedi és keres másikat. A szakma épp elég annyi időben, amennyit rászánok (munka + hobbi + tanulás).

Az aktuálisan 30%-nyi nulla a szavazásban iszonyúan fájdalmas egy olyan közegben, ami szerintem megengedhetné magának a kultúrát. Ezért is van tele a szakma olyan arcokkal, akik képtelenek három értelmes összefüggő mondatot elmondani a szűk szakterületén és a politikán kívül (az is kb. bármelyik oldal propagandája) és azt hiszik, hogy Julius Caesar az a fickó, aki a műlábában csempészte a heroint.

Sőt, tovább megyek: ezek közül kerünek ki pl. a laposföldesek meg a többi agyhalott (pont a héten volt egy kollégámmal egy ilyen vitám, még a sima kommersz magyar történelem is totál homály neki, de simán összehozta a '48-as forradalmat a háttérhatalommal és a covid-dal).

Egyedül dolgozom, így  a világról alkotott kép vagy bármiféle újdonság legjobb, ha lektorált formában érkezik hozzám. Ezért olvasok könyvet. Az interneten már nehéz a szemét között turkálva értékes dolgokra bukkanni. A szemét elviszi a figyelmet. 

Az elején megijedtem, hogy ha ezt így éled meg, az már eleve problémás... De azért látom a végére mégis oda jutottál, hogy olvasni jó. :)

 

Az olvasás csak egy módon helyettesíthető a mi világunkban, ez a mesemondó vagy a hangoskönyv, mert csak ebben az esetben van lehetőséged arra, hogy a te saját fantáziád építse fel azt a világot, ami a történetben szerepel. És ez az, ami a legtöbbet adhatja neked.

( fdeyso | 2021. 03. 15., h – 11:48 )

Kérek egy egyéb opciót is, mangákat és light noveleket (gyk regény) olvasok, de nem könyvként hanem ahogy jelenik meg a fordítás fejezetenként és elég sokat is párhuzamosan, némelyik ki sincs adva könyvként így elég nehéz meghatározni

( Aadaam v | 2021. 03. 15., h – 12:49 )

PhD hátránya: minden létező olvasási időd szakcikk. Egy évben el kell olvasni belőle átlag 200-at, meg írni legalább kettőt. Ehhez még hozzájön az a párszáz amit csak gyorsan visszanézel hogy ne írj oltári nagy hülyeséget a hallgatóknak a jegyzetbe meg főleg a saját szakcikkeidbe...

De asszem múlt évben elolvastam valami novellát... kb így :(

Nekem volt idő amikor ennyit olvastam. Napi átlag 0.7-1 könyv.  Nem olvasok gyorsan főleg, ha a téma megköveteli az értelmezést és a megállást, hogy elgondolkozzam. Ez nekem napi 10-14 óra volt (beleértve az étkezéseket). Szóval ilyen mennyiség mellett alkotni, max a könyvek szummázására egy újabb könyvben képes az ember.

( Yuhl | 2021. 03. 15., h – 13:07 )

A nullát jelöltem be, mert nincs időm olvasni. A történet-éhségemet jobbfajta sorozatok elégítik ki helyette. Viszont régen rengeteget olvastam. Az első képek nélküli könyv 9 éves koromban a Csillagok Háborúja könyvváltozata volt. (Előbb olvastam, mint láttam a filmet.) Utána átestem a Karl May kötelezőkön, Ezüst tó kincse, a négy kötetes Winnetou-t és a többi indiános könyvet, a Nagy Indiánkönyvet Coopertől, meg A Nagy Medve fiait.

Kb 12 évesen megvolt a két kötetes Shogun, aztán az összes Nemere, a teljes Tarzan sorozat, meg ami még a könyvtárban fellelhető volt. 14 évesen karácsonyra megkaptam Kingtől a Cujot, azóta az összes King könyv megvan.

Az utóbbi 10 évben viszont nem olvastam semmit. Az utolsó, amibe belefogtam, de félreraktam, az a Búra alatt volt. Azóta még másik 20 könyvvel gyarapodott a gyűjteményem. Egyszerűen abbahagytam, mert elfogytak azok a napok, amik teljesen az olvasásé voltak. Régen úgy olvastam, hogy reggel nekifogtam és este leraktam a könyvet, kiolvasva. Most már ezt nem tudom megcsinálni, család és gyerekek mellett.

A King-könyveken kívül más nem gyűjtök, általában könyvtárból szereztem be mindig az olvasni valót. Viszont van 3 értékes darabja a könyvespolcomnak: egy első kiadású M.A.G.U.S., egy első kiadású Codex alapkönyv és egy első kiadású Grimoire. Ebből kettő Zsilvölgyi Csaba által a mesterének van dedikálva, de mindhárom egy helyről származik.

Ismerős, még a címek is :)

Konkrétan olvasás függő voltam, heti 2-3 könyvvel, ha rövidebb volt akkor több. Életem első önállóan olvasott könyve a Nagy Indiánkönyv volt, el sem bírtam 6 évesen.  Egyetem első vizsgaidőszakban a 3. héten jártam egyetlen sikeres vizsga nélkül. Akkor leraktam az utolsó ponyvát, elvégeztem az egyetemet, azóta csak szakkönyvek, cikkek, de széles körben, messze olyanokat is, amik nem a saját területem, főleg tudományos dolgok, magamat is meglepve nem csak természettudományok.

Én sajnos gyerekként elolvastam olyan könyveket is, amiket felnőtt fejjel lett volna csak szabad. Gyerekként nem értettem őket. (Pl a rezervátumokban éhen haló indiánokat.)

Kihagytam a felsorolásból Lőrinc L. László könyveit. Meg Rejtőt.

A lányom viszont rengeteget olvas. Ilyen tini-irodalmat, Tea Stilton és társai. Este úgy kell ránéznem, alszik-e. Anyjától lenyúlta a Kindle-t, meg a másikat is. Lefekvéskor papír alapú könyvvel kezd, villanyoltás után viszont előveszi az readert és azon valami mást olvas tovább. Néha 3-4 könyvet olvas párhuzamosan. Bejár a fiókkönyvtárba is könyvet rendelni magának.

( prion | 2021. 03. 15., h – 13:41 )

Tavaly elkezdtem kialakítani egy új szokást. Telót nem viszek ágyba(mert szétcseszi az alvásomat) helyette könyv és egy fejezetet elolvasok, reggel és este. Elég kevés idő és tök jó érzés. Jah meg ilyen könnyű olvasok így csak, pl még tiniként olvasott scifik, fantasyk. Szóval kicsit ilyen időutazás is vissza egy régi énemhez.

( zdesigner | 2021. 03. 15., h – 14:28 )

Jó időben többet megyek a parkba, többet olvasok, meg akkor is, ha nem aktív a nyaralás, csak lazsálás. Repülés, várakozás közben is mindig olvasni szoktam. Akkor kezdtem el, amikor rájöttem, hogy mennyit romlott a magyar nyelvtani érzékem. Vettem is rögtön egy könyvolvasót. :) Lezárás előtt minden ebédszünetben olvastam. Most nem.

( Leno | 2021. 03. 15., h – 17:18 )

Naponta átlagosan nagyjából egy órát olvasok különböző internetes tartalmakat de az utolsó könyvet kb. 10 éve olvastam el. A korábban érdekesnek számító témák sem igazán kötnek már le így aztán nem tud magával ragadni semmi. Filmekkel hasonló a helyzet. Valójában a netes olvasgatásnak sincs túl sol értelme inkább csak függőség de azért időnként belefutok egy-két hasznos infóba. 

( hgen | 2021. 03. 15., h – 18:00 )

Mivel begyűjtöttem pár tucat w40k ebookot muszáj olvasnom :)

( uid_4263 v | 2021. 03. 15., h – 20:34 )

Kinosan lassan olvasok, nagyon szar a time management-em, rengeteg időt elcseszek amit olvasásra lehetne forditani, igy kijön átlag 2-3 oldal naponta.

Bár a witcher -t egész sikerült fepörgetni, már a második kötetnél járok :)

kijön átlag 2-3 oldal naponta

Hú, a legjobbam amire emlékszem az egy 350 oldalas Tarzan-kötet volt, az lement egy délelőtt alatt. Viszont ha kihagytam 1-2 hetet - és ez most is így van, hogy újra nekifutottam a Búra alatt-nak - elfelejtem a szereplőket. Az első negyedóra, ha kézbe veszem a könyvet, hogy visszaolvasok és kell egy idő amíg beugranak a szereplők, ki-kicsoda. Ha 2-3 oldalt olvasnék akár naponta, évek lenne, mire végeznék és totál nem emlékeznék a történetre.

Ennyit én fizikailag képtelen vagyok ilyen rövid idő alatt elolvasni. Lassan olvasok. Viszont amit egyszer elolvasok, az nagyon mélyen megmarad az elmémben. Az olvasás során fel is dolgozom az információt. Talán ezért vagyok ennyire lassú és fáradok ki az olvasásban ennyire.

A Búra alatt-ból elolvastam kb 270 oldalt már újra, 3-4 óra alatt.  Fogalmam sincs, hol hagytam abba 10 évvel ezelőtt és nem minden rémlik belőle. Van olyan King regény, amit olvastam, de a címe alapján már fogalmam sincs, miről szólt. De amikor elolvastam az ajánlóját a hátoldalán beugrott a cselekmény.

Nekem valami olyasmi rémlik, hogy haverokkal közösen olvastuk, ha valaki végzett az első kötettel, adta tovább és olvasta a másodikat. Mert a Középfölde szerepjátékhoz kellett az ismerete, ezért mindenki el akarta olvasni. Aztán mikor végeztünk, jött a film, mi meg rácsodálkoztunk, hogy mennyi minden kimaradt belőle.

És most azon agyalok, hogy a Szilmarilokat előtte, vagy utána olvastam. Viszont a Babót nem olvastam, mert felidegesített, hogy amit nem kellett volna lefordítani, azt lefordították, amit meg le kellett volna, azt meg nem.

Viszont az, hogy az asztalnál evés közben olvastam, anyámnál mindig kiverte a biztosítékot. Úgyhogy szerintem egy fokkal sem voltam jobb a gyerekeknél. Ők legalább nem nyomkodnak telefont evés közben.

Persze a Babó volt régebbi, és a Gyűrűk Uránál Réz Adám teljesen más fordítási stratégiát alkalmazott, emiatt más a nevek fordítása, Gondolom, a többség - velem együtt - korábban olvasta a Gyűrűk Urát, emiatt furcsa a Babó fordítása. Ha azt olvastam volna előbb, akkor feltehetőleg a Gy.U. fordításai lettek volna furcsák.

Megjelent utóla a Babó Hobbit néven is, de azt nem vettem meg, nem is olvastam, lehet, hogy a neveket újraírták benne?

A Hobbit alapvetően egy mesekönyv (bár a Gy.U. is definíciója szerint az). Messze nem az a kategória, mint a Gyűrűk Ura, viszont a története alkalmas volt arra, hogy Tolkien előzményként felhasználja.

Nekem egyébként tetszett, eltekintve a számomr furcsa névhasználattól, de persze az ízlések egyénenként változhatnak.Annak idején a Gyűrűk Ura világa erősen beszippantott, közvetlen kollégáimnak néha már sok volt a hostnevekből, amiket én adtam, mert vagy a Gyűrűk Urából, vagy a Szilmarilokból választottam neveket, és ez még messze a film előtt volt, szinte mindenkinek ismeretlen volt, nekem meg természetes volt, hogy pl. ha párokban kellett nevet adni, akkor Aule/Yavanna, Beren/Luthien, Thingol/Melian stb. voltak a nevek. Én tudtam, mi mivel van kapcsolatban, a többiek persze nem. Úgy kell nekik :)

Hát igen, ha az ember elengedi a LOTR világot és stílust, akkor a Hobbit valószínűleg élvezhető. Én sajnos nem tudom elengedni. :) Talán nem lett volna rossz a LOTR és a Szilmarilok után egy revisited/átírt kiadás, de addigra JRR már halott volt.

 

Aule/Yavanna

 

A yavanna-t szerintem láttam. :)

Én amúgy a Babót jobban szerettem, mint a gyűrűk urát. Pont emiatt a könnyed mese stílusa miatt. Nekem a gyűrűk ura sok volt valahogy stílusában és nem is csak az, hogy nem mesés, de a borzasztó hosszú leírásokkal, nehézkes volt. Valahogy fantasyben nekem az jön be ahol pörög az egész. Pedig normál irodalomban nincs bajom a lassú dolgokkal.

Viszont a gyűrűk ura név és kifejezés fordításai bejöttek nagyon. Annyira szeretem a tünde kifejezést, meg a kószát. Itt például nagyon érezni ezt a mesés jelleget szerintem. Szóval, hogy nem csak egy alternatív normál világ, hanem tényleg egy ilyen fantázia mese világ, ami nekem ad valami töltetet.

Ha már Tolkien, akkor ne hagyd ki a sonkádi Egyed gazda történetét, az is mese és fergeteges egy sztori. :)

És az aggodalmaskodók megnézhetik, hogy az eredeti cím Farmer Giles of Ham – és nemcsak ez a név, hanem minden név le van fordítva magyarra, és ez adja az egyik legfőbb erejét.

Na akkor offoljuk már el egy kicsit a topic-ot :)

  • Hobbit: a "babó" akkor is bántja a fülemet. Az is gáz, hogy ha jól tudom, akkor a Hobbit fordításában még "Tölgyfapajzsi Thorin" van ami viszont szerintem fordítástechnikai hiba (a GyU-ban meg már szerencsére "Tölgyfapajzsos", ami már csak a sztori szerint is sokkal értelmeseb). Gollam-ot is valami hülyeségnek fordították a Hobbitban. De pl. a GyU-ban a magyarítások (Took > Tuk) nagyon jók és szerintem senki fülét nem bántják.
  • Pl. több/sok Terry Pratchett fordításban könyvről-könyvre eltérnek a magyarított nevek (pedig azok pont nagyon jók), mert kiderült, hogy a fordított név a fordító szellemi tulajdona és amikor másik fordító kapott meg egy másik könyvet, az nem használhatta tovább a korábbi neveket. (ez pl. megérne egy vitát, bár egy jogász nyilván le tudna érvelni bárkit)
  • a HP könyvekről nem tudok nyilatkozni, annyira nem kötöttek le.

Konklúzió: ezért érdemes legalább folyamatos olvasás szintjén megtanulni azon a nyelven, amin sok olyan anyagot adnak ki, ami érdekli az embert. :)

Elég műnyafinak érzem a babón való rugózást.

Nem vagyok nyelvész, de szerintem vannak olyan szavak, amit nem fordítunk, hanem egyszerűen csak átvesszük őket. Se az orkot, se az ogrét, se a goblint, se a hobgoblint, se a hobbitot nem szoktuk fordítani.

Én legalábbis szentségtörésnek tartom.

De maradjunk Középföldén és vegyük mondjuk a dúnadán szót, ami egy népcsoportot jelöl és eredetiben dúnedain. Nincs magyar megfelelője, nincs is értelme lefordítani. Viszont hangzásában hasonlatosan a magyar nyelvre átírni szerintem tökéletes.

Bocs, de engem ez, hogy lefordította valaki a "hobbit" szót "babóra", több évtizednyi szerepjátékozással a hátam mögött kebaszottul zavar... :)

( zetetikhos | 2021. 03. 15., h – 21:41 )

Átolvastam a kommenteket, és egy dolog jutott eszembe: hülyék vagytok, b(a)szd+, mind. Le kellene szállni a magas lóról, a világ nemcsak kernelfordítás.

If you don't know what it is, you don't need it.

( hnsz2002 v | 2021. 03. 16., k – 07:36 )

Szerkesztve: 2021. 03. 16., k – 07:37

Olvasási szempontból, miért vannak kizárva a szakmai tartalmak? Miért baj, ha valakit nem köt le a romantika vagy egy kitalált világ?

Továbbá, miért kell könyvnek lenni?

"Sose a gép a hülye."

Olvasási szempontból, miért vannak kizárva a szakmai tartalmak?

Szerintem mert olvasáskor ebben a világban tartanak. Szakmai tartalmat én legalábbis azért olvasok, mert valami problémám van, ami megoldásra vár. Regényt meg azért, mert nem akarok a problémáimmal per pillanat foglalkozni.

miért kell könyvnek lenni?

Érdekes észrevétel, hogy nagyban átalakultak az olvasási szokások. Olvasunk most is, csak kevesebbet könyvből, újságból, és többet képernyőről.

Én mindig egy halom könyvvel indulok útnak, ha megyek valahova. Elolvasok egy-egy részt mindig abból, amelyikhez hangulatom van.
Az utóbbi években azonban már inkább ebook-okat viszek magammal a Tab S-en.

( meditor | 2021. 03. 16., k – 08:06 )

Évi 10-20, ennek kb 25 % olyan, amit már olvastam és nagyon szeretem. A Mester és Margaritát és a Száz év magányt pl 2-3 évent újraolvasom. Kundera, Paral, Huncsik Péter végigolvasása volt egy érdekes vonulat az elmúlt 1-2 évben.

> Sol omnibus lucet.

( hunti v | 2021. 03. 16., k – 08:35 )

Én is jó 10 évig hanyagoltam az olvasást, pár éve kezdtem el olvasni könyveket ismét, azóta vettem egy kindle paperwhite-ot, és szinte folyamatosan volt kindle unlimited előfizetésem. Tavaly például 23 könyvet olvastam (de volt köztük egy 1.8k és 3k oldalas könyv is), idén pedig már 10-nél járok a goodreads profilom alapján. Utóbbi időkben főként LitRPG stílusú könyveket olvasok, a bennem élő gamer nagy örömére.

( sigellef | 2021. 03. 16., k – 09:06 )

A "Kőszívű ember fiai" egy életre megútáltatta velem a regényolvasást. Csak szakmai témájú könyveket olvasok.

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.

Szerencsére nekem csak a regényektől és a versektől sikerült megundorodnom általános- és középiskolai tanulmányaim során, szakkönyveket viszont szeretek olvasni... szóljon az elektronikáról, informatikáról, vagy éppen az asztalos, kőmíves vagy ácsmesterség mesterfogásairól.

Tolkient is nagy hülyeség lenne kötelezővé tenni, nekem filmen is sok volt hogy 7.5 órán át csak viszik a gyűrűt, aztán se eleje, se teteje az egésznek.

Az Egri csillagok viszont tetszett... filmen... olvasni meg egy hosszú ásítás volt.

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.

Na jóvan, azonnal fejezd be. A becsmérlő elemzésed és véleményed ellenére a Gyűrűk ura hatalmas kasszasiker lett! Az akadémia is elismerte, mikor Peter Jacksonnak ítélték a "legjobb rendező" díjat.

Ezt ne! Jézusról mondj amit akarsz, de a Gyűrűk urát így tényleg ne vedd a szádra.

Egészen a Megyéig rugdoslak kisköcsög, ha nem fejezed rögtön be!

!!!

Kétségtelenül van benne valami, bár nekem az általános iskolai kötelező olvasmányok egy kivétellel tetszettek, volt amelyiket korábban is olvastam, mint ahogy elérkezett volna az ideje kötelező olvasmányként. (az egy kivétel a 'Légy jó mindhalálig' volt).

De én korábban is kezdtem olvasni a megszokottnál (a nővérem két évfolyammal járt előttem, és én vele együtt tanultam meg olvasni), rá is kattantam rendesen. Mostanában már kevesebbet olvasok, mert másra is több idő megy el, lefekvés előtt veszem elő a Kindle-t úgy fél órára. Na meg a home-office is csökkenti, hiába több a szabadidőm, nekem megszokott volt, hogy utazás közben olvasok, tehát ha nem bringával mentem dolgozni vagy bárhova máshová, akkor a buszon, villamoson, metrón. Az elmúlt egy évben alig mentem el bárhová, és ha mégis, többnyire biciklivel.

( end | 2021. 03. 16., k – 09:12 )

Valljuk be őszintén, legtöbben annyit olvasunk monitoron, hogy minden nap estéjére kijönne egy átlagos regény 50-100 oldala. Ez mellett már a szem ellensége minden további gyötrelem ami "betűkövetésben" még megoldható. - Azt figyeltem meg, hogy könyvek, regények olvasása akkor lép be, ha lehet hanyagolni néhány napra a számtech igénybevételét. (Hogy ez kinek és mikor jön össze? -- Estére, - kiszállva a monitorból, - már sokszor "kifolyik" a szemem!!)

Így van, én rengeteget olvasok, de 0 könyv. Nem azért, mert szellemileg beszűkült vagyok, képernyőkön egész nap olvasok, blogok, publikációk, fórumok, manualok, referenciák, hibaüzenetek, forráskódok, szemem kifolyik (a sötét téma ellenére is), de ez a szavazás szerint szakmához tartozó (Facebook, meg többi baromság viszont nem játszik, azokat kerülöm), és nem számít. A szépirodalom sose között le, nem vagyok egy bölcsészalkat. Néha persze olvastam könyvet is, de az annyira rikta, x évente 1, hogy nem mozdítja ki a statisztikát a 0-ról. Rendszeresen utoljára gyerekkoromban olvastam.

Pedig mai napig szeretek olvasni, csak nem a hagyományos könyvformátumot. Amire szintén hajlandó lennék pedig, ha írnának olyan könyveket, amik lekötnek.

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

( zolee1988 v | 2021. 03. 17., sze – 06:22 )

Szerkesztve: 2021. 03. 17., sze – 06:24

Saját szórakoztatásra olvasok sokat, bár fizikai könyvből tavaly csak hármat vettem, e-bookból többet tudok cipelni az iPaden. Attól függően, hogy miről szól, elő kell-e venni később, kellhet-e bármi információ belőle azonnal, hogy PDF vagy fizikai példány. Bár több könyv megvan mindkét formátumban, munkába járás közben kényelmesebb a digitális, de otthon lehetőleg a papíralapút preferálom 🙂

Van itthon 1970-ből vers gyűjtemény, de a legrégebbi elvileg az 1959-es kőszívű ember fiai itthon.

Illetve minden este mesét olvasok a gyereknek, tavaly kezdtük, így hogy nagyobb lett már és figyeli, megállít és kérdez. Most fogjuk befejezni a második könyvet idén. A mesekönyvek csak is fizikai könyvek lehetnek.

Én TUDOM, hogy igazam van. És ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az Admin. Ennyi!

( bythunter | 2021. 03. 17., sze – 10:17 )

4-5 havonta van idom olvasni, akkor viszont elolvasok 4-5 konyvet atlalaban, igy jon ki az evi 8-10.

Majdnem minden tema erdekel, ugyh kulonosebb sorrend nincs, altalaban azt olvasom, amit mar korabban megvettem, es beallitottam az elolvasando queue-ba, vagy amit feltoltottem mar Kindle-re.

Am. nagyon ritkan hagyok felbe konyvet, amit megis, azt legkozelebb amikor lesz idom ujraolvasom az elejetol es igy fejezem be.

( mogorva v | 2021. 03. 17., sze – 10:51 )

Két dolog jutott még eszembe.

 

Két-három barátommal szoktunk kb. "olvasónaplót" írni egymásnak ha találunk valami érdekeset. Néha csak a témát, néha részletesebben. Ez szerintem egész jól működik, mert olyanról is kapunk infót, ami direktben részletesen nem érdekelne, vagy nem jutna rá idő, de így pont jó.

És erről jutott eszembe, hogy volt olyan igazgatóm, aki nem ért rá nagyon a szakmán kívül semmire, ezért tartott maga mellett egy olyan embert, aki beszámolt neki az aktuális kultúrális eseményekről. Könyvek, mozi, színház. Bizonyos időnként kb. jelentéseket írt neki egy-egy könyvről, színdarabról, stb., hogy a megbízója ne veszítse el a kapcsolatot teljesen ezekkel a dolgokka. Valószínűleg az ember nem volt túlfizetve, de az is valószínű, hogy több helyre is dolgozott, legalábbis logikus lenne. Ez nekem egyébként eléggé álommeló. :)

Ez ilyen vicces dolog.

A formátum email.

A "terjedelem" az néha csak egy téma, író és cím, máskor meg meg folytatásokban spolier szinten megy, ahogy halad aki olvassa, ami úgy tűnik nem baj, mert csak hasonló, de nem egyforma az érdeklődési körünk, tehát nem nagyon vesszük el a másik elől az olvasás örömét, viszont így zanzásítva még lehet érdekes mindenkinek.

Aztán néha az is megtörténik, hogy hosszabban elbeszélgetünk a felvetett témáról (most pl. transzhumanizmus), máskor meg semmi.

Olyan is van, amikor valaki szól (max 3-an vagyunk, szóval nem egy tömeg), hogy nem olvassa tovább az adott thread-et, mert inkább elolvassa maga.

Az egyik srác csak elvétve ír könyvről, ő inkább játszik és a játékmenetről tud eszméletlen sztorikat írni (pl. nethack, ccda, caves of qud, ilyenek), amiket jó olvasni.

( realkry | 2021. 03. 17., sze – 23:34 )

Kisiskolás korom óta olvasós vagyok, ágyban este, felkelés előtt reggel, Balaton parton fűcsomón kuporogva, a gyerkőcök is ebbe az irányba tendálnak, minden extra nyomás nélkül.

Cserébe a filmek nem kötnek le, évente 2-3-at 'nézek' végig, belepörgetve, félbehagyva.

Olvasott könyvről készült filmet nem nézek, legtöbb esetben csalódás volt eddig. Elnagyolt, lebutított történet, kihagyott részek, nem is értem sokszor hogy aki csak ezt látja hogyan érti meg a cselekményt.

Papír könyveket mostanra már 95%-ban kiváltotta a kindle, már a Ruminit is arról olvasom fel a gyereknek.

Nekem akkor jon ram a kettesinger, ha a fejemben egy 4-5 tabla joinjat es subquery-ket tartalmazo SQL query van, amit muszaj a rovidtavu memoriamban tartanom legalabb addig, amig begepelem.

Az egyetlen magyarazat, amit el tudok kepzelni, az az agy gondolkodas kozbeni szenhidrategetesevel kapcsolatos.

A konyvesboltnal az a tippem, hogy egy cimet meglatva elkezdesz gondolkodni, hogy honnan ismeros, es bruteforce-olja egy hatterprocessz a gyerekkori irodalomorakat es hasonlo esemenyeket. Ezt meg tetezheti a "baszki, tuti illene tudnom melyik ez" meg a "miert vagyok muveletlen" szorongas, es ekoruli gondolatmenetek stressze es szenhidrategetese.

Ebook és hagyományos könyv vegyesen. Amit az ember az elejétől a végéig nyugisan végigolvas, ott semmi bajom a Kindle-vel, amiben lapozgatni kell (pl. matek, tétel bizonyítása közben vissza kell lapozni a lemmákat megnézni), az inkább könyv.

Az említett jelenséget pedig nem tapasztaltam, pedig ha meglátok egy könyvesboltot (főleg, ha antikváriumot), és nem sietek sehova, szinte mindig megnézem. A könyvek nagy részét ezzel együtt 2nd hand online veszem.

Lehet a könyvesboltokban el van helyezve egy barnahang-sugárzó. A salgó polcok is sugározhatnak valamit, mert már egy volt kollégával is megtárgyaltuk, hogy ha bemegyünk rendet rakni raktárba, kb 2 perc után mindig erős ingert érzünk, hogy a budin olvassunk inkább. (és ez otthon a garázsban is megvan).

Hm, lehet a polcokkal van valami?

Mondasz valamit! :) Van ismerős biológus, mindjárt felhívom, hogy "te, figyu már, a kakiszút mivel tudom kiirtani a garázsból?" :D

Meg van egy nagyon régi szekrénysor ott tárolva, abba behányva minden. Én már rég ki akartam dobni, rendes polcrendszert a helyére, amire pakolni is lehet, de feleségem mindig megvétózta. Most már megvan az indok, mert ha nem dobjuk ki időben, akkor a kakiszú átmászik a benti bútorokba és azt a feleségem sem akarhatja. Veszélyes egy jószág az! :)

Amikor költöztem, az egyik legnagyobb terjedelmű és súlyú holmi a könyv volt. Szakkönyv és irodalom vegyesen. Hiába jóval nagyobb a mostani ház, nehezebb is volt elhelyezni, annyi volt belőle. Akkor elhatároztam, hogy innentől ebook. Ezt se tartottam be teljesen, mert volt már olyan megkezdett fantasy sorozat, amit teljes terjedelmében meg akartam szerezni (Az Idő kereke sorozat), úgyhogy annak megvan az ebook és a papír formátuma is.