Project Crossbow az OpenSolaris-ban

Nem sokkal karácsony előtt tett szert az OpenSolaris a Project Crossbow névre hallgató hálózat virtualizációs technológia implementációjára. A Project Crossbow-ról részletesen itt lehet olvasni. Ben Rockwood blogjában a következőket írja:

"Két évnyi várakozás után a Project Crossbow megérkezett! December 4-én integrálásra került Nevada Build 105-be és a BFU-i is elérhetővé váltak a hónap közepe környékén. Az SX:CE még nem érhető el, de körülbelül egy héten belül fenne kellene lennie... A Crossbow óriási. Hatalmas fejlesztés a Solaris-hoz, amely tovább növeli az előnyt a versenytársakkal szemben. Egyszerűen szólva, a Crossbow újraértelmezi a hálózati virtualizáció természetét."

Ben blogjában gyakorlatban is bemutatja a Crossbow-t.

Hozzászólások

Kicsit eltérve a tárgytól: -Egy kicsit belegondoltam az ezzel kapcsolatos virtualizációba. Számomra kicsit nehéz megérteni a virtualizációban rejlő előnyöket -talán azért mert nem ezzel foglalkozok és nem értek hozzá :) 2 dolgot látok: egy környezet biztonságos szeparálását és az erőforrások felosztását (most nem a cikkre gondolok hanem virtuális rendszerekre). Viszont öszintén szólva nem értem hogy miért a szoftver szintjén kerülnek ezek megvalósításra. Nagyon nem értek hozzá, de valahogy úgy érzem, hogy a szoftveren futó szoftver nem lehet olyan jó hatásfokú, mintha az alatta fekvő hardver lenne tovább bonyolítva inkább.

Vagy pl. amikor egy erősebb szerver erőforrásai virtualizációval kerülnek felosztásra, akkor nem értem hogy miért nem az lenne a jobb, ha a fejlesztések olyan irányba folynának, hogy egy szinttel lejjeb, pl. kernel szintjén vagy egyáltalán op.rendszer szintjén kerüljön megvalósításra. Mert értem hogy így "egyszerű", de az egyszerűség -úgy érzem- teljesítménybe kerül.

Szerk.: Úgy látom egyébként hogy manapság az erős hardver miatt sok fejlesztésben inkább létrehoznak egy újabb szoftver réteget, ezzel saját api-t teremtve -és kompatibilitást rendszerek között. Nekem személy szerint ez kevésbé szimpatikusabb, mintha az alul fekvő rétegeket és rendszereket fejlesztenék inkább. De persze látom az előnyeit, ez csak egy személyes megjegyzés (pl. szvsz több programozási nyelvre is jellemző ez még akkor is, ha éppen nem igényelne a felhasználója szemszögéből magas szintű programozást).

"Viszont öszintén szólva nem értem hogy miért a szoftver szintjén kerülnek ezek megvalósításra."

Ujabban mar nem (csak) a szoftver szintjen vannak megvalositva, erre jo pl. a vmx, vt-d, sr-iov, etc.

"a szoftveren futó szoftver nem lehet olyan jó hatásfokú, mintha az alatta fekvő hardver lenne tovább bonyolítva inkább"

A tisztan hw-es modszerek viszont flexibilitas es ar tekinteteben szoktak alulmaradni. A legjobb a kettot kombinalni.

--
Fontos feladatot soha ne bizz olyan gepre, amit egyedul is fel tudsz emelni!

nem biztos, hogy jól értem amit írsz, de pont a Solaris local zone-ok "op. rendszer szintű" virtuális gépek.

mindazonáltal van néhány helyzet, amikor nagyon kényelmes a virtualizáció -- érdemes utánaolvasni ;)

visszatérve a tárgyra, ez nagyon ígéretes, pont a hálózatkezelés elég macerás a Solaris local zone-oknál