esti gondolatok

az ures szobaban tomott sorokban allnak
a gondolatok - egyedul vagyok.
mint egy kartyavar mely romokban all
dacolnak a honapok velem
elfaradtam. megkeseredtem.
Ramneznel, s ha tudnad szenvedek -
csak engem okolnal mindenert.
szeretve keptelen voltam szeretni,
s minden veget ert.
hiaba szeretnel, semmit sem er mar
s ahogy karomat a penge marja
erezned mar?
eltemetnel, megsiratnal - emlekszel?
fekete rozsat dobnal siromra,
halalom micsoda ekszer -
eleted koronajan.
(ha meghalok - meghaltam.
tobbe nem vagyok.
mindenki elfelejt,
s elmulnanak a honapok
en meg szetrothadok.)

Hozzászólások

Sosem vagy egyedül. Ajánljak pár irodalmi lapot?

Felesleges siránkozni, én (is) tudom, mert szoktam én is...:P
Mint tudjuk az élet nem fenékig tejfel, de nem kell minden részével törődni... elég a szebbikkel:P a rossz dolgok elmúlnak(, mint a jók is, csak hogy biztassalak;-) ) szal az élet mulandó, csak hogy próbáljak nagyot mondani mások szavaival: élj úgy, mintha minden napod az utolsó lennne a halálod elött..
A nőkkel meg ne törődj, és ne fogadj el tőlem tanácsokat velük kapcs., mert hát nem én vagyok a mester:) ( meg úgyis jönnek-mennek..:P )