A 6 évvel ezelőtt tandíj sem volt elfogadható nekem. Ha akkor, amikor elkezdtem az egyetemet, lett volna tandíj, ma az ország kevesebb lenne egy tapasztalt Java fejlesztővel, pedig hiány van így is.
A tandíj nem megoldás az oktatás minőségi problémáira.
Probléma az, hogy akiket oktatunk, alkalmatlanok nagyrészt, és probléma az is, hogy amit oktatunk, nem piacképes.
A tandíj semmilyen formája nem oldja meg ezeket a problémákat: a tanárok nem fognak hirtelen nekiállni aktualizálni a 30 éves jegyzeteket, nem fog tudni hirtelen minden felvett deriválni (pedig a jobb középiskolákban ez alaptudás 12-ikben már), nem lesz nagyobb esélye a tehetséges, de szerény körülmények között élő gyermekeknek a bejutásra.
Én matematikai tehetséggondozó programból kerültem egyetemre, diákhitellel tudtam magam finanszírozni, édesanyám nyugdíjas, aki egyedül nevelt. Az ösztöndíj és a diákhitel pont elég volt arra, hogy fenntartsam magam, kollégiumot fizessek stb., de az egyetemi tanulmányok mellett dolgoztam is. Ha tandíj lett volna, nem jártam volna egyetemre.
Te pedig relativizálsz, attól, hogy a mostani tandíjas tervezet rossz, a 6 évvel ezelőtti nem lesz jó. Egyáltalán nem vagyok felületes, hanem ragaszkodom az elveimhez, párt és kormányfüggetlenül.
A felsőoktatásnak rengeteg problémája van, és nem tudok olyat mondani, amire a tandíj valós megoldás lenne. Te tudsz?
Oktatási problémákat oktatási eszközökkel (felvételi rendszer, oktatók minősítése és hasonlók) lehet kezelni, nem pénzügyi eszközökkel.
Szerk.: Még mielőtt valaki rákérdezne a szociális támogatásokra mint plusz bevételre: miután hallgatói képviselő lettem, nem tartottam ildomosnak pályázni szociális támogatásra, ellenpéldát mondva azokra a feltételezésekre, hogy a sok HÖK-ös magára herdálja el a szoctámot. Láttam elég nálam is szarabb helyzetben lévő hallgatót, onnantól kezdve nem volt pofám pályázni szoctámra.