( persicsb | 2012. 12. 11., k – 00:45 )

"Tudnék idehívni mesélni végzett, régóta munkakereső közgazdászokat. "
Ez nem azt jelenti, hogy közgazdászból sok van, hanem azt, hogy akik munkát keresnek, nem piacképes tudással rendelkeznek. Most sem oktatunk elég piacképes közgazdászt, informatikust, mérnököt és sok minden mást.
Fontos kiemelnem: piacképes.
Mert oktatunk valamit gazdász alapszak név alatt, márnök-informatikus alapszak név alatt és hasonlók, azonban a tananyagokat nem igazán vizsgálják felül, rengeteg oktató 5-10-30 éves jegyzetekből oktat (ha tavaly jó volt, idén is jó lesz alapon), a hallgatókból nem szakembert, hanem PhD-st akarnak képezni és hasonlók.

A felsőoktatás problémarendszere komplex.
Én két fő lépésben látom az első minőségjavító intézkedést: a felvételi rendszer szakalapú, szakmai legyen és ne a középiskolai tanulmányok alapján kialakuló pont legyen a mérce. Hiszen a jelenlegi pontrendszer nem jó mérce: akinek maximális pontja van, minden szakra alkalmas? Mondjuk lehet balneológus, jogász és vegyészmérnök is akár? Baromság. Én is majdnem maximális ponttal kerültem egyetemre, mégsem tudnék némettanár lenni, vagy gépészmérnök. Mert nem vagyok rá alkalmas.

A fenti felvételi rendszer hiányosság okozza azt is, hogy rengetegen kiesnek a rendszerből az első pár félévben. Vagyis csak kiesnének. Mivel a finanszírozás normatív (azaz fejkvóta van), az intézmények abban lesznek érdekeltek, hogy minél kevesebb embert rúgjanak ki, mindenki addig maradjon hallgató, amíg jár utána a normatíva, utána pedig minél hamarabb ki kell rúgni. Természetesen ez egyáltalán nem eredményez produktív, jó szakembereket.

A második lépés az oktatók alkalmasságának és a tananyagok tartalmának a felülvizsgálata. Az nem működik, hogy olyan ember oktat téged, aki valójában nem is tudja, a munkaerőpiacon mik a trendek, mire van szükség, valamint hogy a saját tudományából mi az, amit már aktívan használnak az iparban. Sőt, bizonyos helyeken az ipar gyorsabban fejlődik, mint ahogy az oktatás lépést tudna tartani vele. Azonban nincs a rendszerbe építve semmi lényeges minőségi követelmény a tantervek, oktatók felé. Így áll elő az, hogy sok oktató akkor örülne a legjobban, ha nem lennének hallgatók, nem kellene tanítani, jegyzetet írni, ZH-t javítani, _készülni az órára_ és hasonlók.

A tandíj, a keretszámok visszavágása, illetve a felsőoktatás finanszírozásának drasztikus csökkentése (jövőre kb. 15%-kal) nem megoldás semmire.

Csak egy hasonlat: a bonni egyetem 2010-ben közel annyi pénzből gazdálkodott, mint 2013-ban a teljes magyar felsőoktatás fog.

Mondanom sem kell, Európában Németország a vezető innovátor, Magyarország az utolsók között van.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/02/12/keves_az_uj_otlet_magyarorsz…
"Az Európai Szabadalmi Hivatal a közelmúltban tette közzé az Európában bejegyzett szabadalmak számáról szóló 2011-es statisztikát, amely szerint az európai országok közül a legtöbb szabadalom németországi vállalatok és magánszemélyek felől érkezett (több mint 33 ezer darab)"
"Az eurózóna perifériájához sorolt országok közül az általában versenyképesnek tartott Írország mindössze 700 szabadalommal büszkélkedhetett tavaly, míg a gyenge versenyképességűnek ismert Portugália és Görögország 162, illetve 130 szabadalommal. Sajnos hasonlóan kevés szabadalmat tudott felmutatni Magyarország is (169 darab)."

Még egy megjegyzés a felvételi rendszerhez:
SZerencsém volt részt venni (lebonyolítóként) a 2009-es Rátz László Vándorgyűlésen, az általános és középiskolai matematikatanárok éves konferenciáján.
Itt az ELTE matematika BSc szakának egyik oktatója elmondta, hogy végeztek egy szintfelmérést a hallgatók között, a legtöbbjüket nemhogy nem szabadott volna tisztán szakmai alapon matematika szakra felvenni, sokuknak még érettségit sem kellett volna adni (a felmérés csak a középiskolás anyagra támaszkodott). Viszont mivel a pontszámuk más, a szak szempontjából nem releváns tárgyakból megvolt, ezért fel _kellett_ őket venni.

Hasonlóan érdemes megnézni az évek óta menő matematika/fizika szintfelmérőket, amelyeket bizonyos szakokon íratnak elsőéves egyetemistákkal, és ezek miatt rájöttek, hogy muszáj felzárkóztató kurzusokat tartani. Azaz első félévben még nem kezdhetik el az első féléves matematikai ismeretek megszerzését, nem rendelkeznek az előfeltételekkel.

Mindez azt is jelzi, hogy a kétszintű érettségi, a teljesen érettségi alapú felvételi rendszer egy hatalmas bukta.