Vörösboros rizottó

Nagyon finom lett. No persze én csak az ügy élvezője voltam vagyis aki megette.
Finomat főzött nálunk. Múlt vasárnap áthívtam Giuliot hozzánk ebédelni. - A lelkem mélyén sajnálgatom az egyedülállókat. Vasárnap egyedül ebédelni milyen rossz lehet. (gondolom én) Áthívtam. Örült neki. Ízlett neki a sült kacsa és megígérte hogy ő meg akkor főz nekünk rizottót. Nem vagyok semmi jónak elrontója. Miért ne? Gondoltam én.

A nőnapi pizzájával már úgyis babérokat aratott. ( Nőnap elötti szombaton sütött pizzát nálunk)

Bár kicsit aggódtam magamban, hogy egy szingli srác fel tudja e mérni vajon hogy egy 4 fős családnak mekkora adag kaja kell plusz még tudtam hogy Réka nagy szereleme Bálint sem fog kihagyni egy olasz vacsorát és csatlakozik hozzánk.

Rékának szóltam hogy a biztonság kedvéért főzzön pudingot desszertnek.
A rizottó nagyon finom lett de persze minden alapanyagot Olaszországból hozott hozzá. Külön létezik rizottó rizs is. Férjemmel szekáltuk Giuliot hogy egyszer meghívjuk egy magyarországi menzára hogy ott mit hívnak rizottónak.. Véleményünk szerint nálunk ami előző nap megmaradt azt összekeverik kis rizzsel netán raknak bele egy kis gombát aztán úgy árulják.

Szerencsére a mennyiséget jól eltalálta bőven jól lakott mindenki. Persze rájöttem hogy egyetemi évei alatt 5-en laktak együtt srácok így nem egykeként gondolkodik kaja főzésben.
Megértettem végre hogy mi az hogy illik egy bor a kajához és mi az amikor nem. Nem vagyok egy nagy alkoholfogyasztó, de mióta sűrűbben jön hozzánk Giulio rendesen megízleltem hogy milyen is a finom nedű. Megkóstoltam a rizottóhoz illő bort majd pedig puding után is ittam belőle. Nem tudom leírni azt átélni kell, hogy mi is a különbség. Egyszerűen értem hogy illik vagy nem illik.