A héten ismét megküzdök a kíválló bérnigger nemes címéért, szal éjszaka programozok, nappal konyhán idétlenkedek. Ma kajakihordás közben, miután elolvastam egy töredelmes levelet, ami mindössze 1 mondatból állt és a szakácsnak szólt, hogy ugyan ne cserélje el az ételhordó tetejét jutott eszembe, hogy milyen jól szórakoztam anno az olyan kis cégek mint Exxonmobil, Morgan Steanly vagy Budapest Bank állásajánlatán, most meg olvasom kedves Szabó Istvánné bizonyára a maga nemében világbajnok levelét az egy mondat per helyesírási hibák számában. Tudom én magamról, hogy nem vagyok egy helyesírás bajnok, és soha nem is leszek, és az alanyt sem sikerül mindig egyeztetni azt állítmánnyal, de azért ez a levél mindent vert. Sajnos már nem tudom bescannelni, pedig szándékoztam mivel elkallódott valmerre, amit igazán sajnálok.
Kajakihordás amúgy elképesztően unalmas meló volna, ha nem találkozna az ember a rengeteg korlátolt emberrel időközben, vagy ha nem lépne le a gyalogos a járdáról a kocsi elé és a hirtelen fékezéstől nem loccsanna ki az összes leves (jelentős része rám), fulladna le az úton keresztbe egy 70 éves mama a vadonatúj telepjárójával, nem jönnének az egyirányú utcában a forgalommal szembe kb 80-l, nem kéne földúton menni, lenne parkoló, nem ragadnék bele a liftbe, stb. stb.
Aki szereti a kalandokat, annak csak ajánlani tudom! :-) Holnap az uccsó nap.