A takarító története. Negyedik rész

A tegnapi "IP esttel" kapcsolatos álmomat, ezúttal a macskám zavarja meg, aki ráfeküdt a takarómra. Hmm. Egész
érdekes hangot adott amikor a falhoz vágtam.

Mivel még csak 6 óra van és nekem csak 8-ra kell beérnem, így még bőven van időm. Lemegyek a ház elé, átsétálok a
szomszédhoz és egy ragasztószalaggal benyomott állapotban rögzítem a csengő gombját. Majd gyorsan visszafutok.
Hálás is lehet nekem, mivel most korábban ébred, és végre lesz ideje hogy megborotválkozzon, amit, a kinézete
alapján, már egész régen nem tett.

A munkára beérve, mivel ma valamilyen megbeszélés lesz, a főnök székébe építek egy "szellentőspárnát", a többi
székre pedig telesen fekete rajszögeket teszek (a székek is feketék). Ezenkívül még a villanykapcsolót is
távirányíthatóvá teszem.

Később megkezdődik a gyűlés is. Mindenki helyet foglal. Az alsó folyosókról, csak annyit hallani, mintha a
népzenei kórus énekelne. Nemsokkal később, a főnök megy el melletem, valamilyen okból teljesen elvörösödve, őt
pedig a "magasabb rangú" alkalmazottjai követik, fenékre tapasztott kézzel.

A gépteremben ma viszonylag kevesen vannak, talán annak köszönhetően, hogy most folynak a vizsgák is. Miközben
azon gondolkodom, hogy hogyan távolítsam el a rendszergazdát a szobájából, néhány számítógépből véletlen kihúzom a
tápkábelt. Szinte visítanak, mint a kutyák, amikor elsötétül a képernyőjük. Felszedem a széthajigált szemetet, és
leviszem a kukához. Utána véletlen, a vödröt leejtem a lépcsőn ami, nagy csörömpölés kíséretében, legurul a
pincébe. Én megyek utána. Egy általam okozott áramszünet alatt, összecserélgetem a kábeleket és a rendszergazda
szobája feliratú biztosítékot kihajítom a szemetesbe. Nagymérgesen letolja a képét, hogy visszategye, amikor
észreveszi hogy nincs több biztosíték. Míg ő a boltban van, addig én felosonok a szobájába és a tápjában
kicserélem a biztosítékot szögre. A biztonság kedvéért még egy garantált rövidzárlatot is létrehozok a tápban. A
gépet összeszerelve távozom. A rendszergazda vigyorgó képe árulja el, hogy még időben kapott egy másik bigyót, és
mostmár mehet vissza a géphez. Egy nagyobbacska durranáson és egy azt követő ordításon kívül nem nagyon hallottam
semmit.

Ideje hogy beüzemeljük a gyűlésterem távvezérlésű villanykapcsolóját. Megbízom a kisboltban lévő eladót, hogy (egy
meghatározott összegért) egypercenként kapcsolgassa a távírányítót.

(úgy veszem észre hogy minden rész egyre roszabb lesz, ezért egy kicsit visszavonulok, ötleteket gyűjteni. Természetesen lesz folytatása - a szerk.)