Karácsonyi őrület

Hát, nem tudom ti hogy vagytok vele, azért én ilyen dolgokhoz nem folyamodnék... :P

....

Mikor végre hatszor körbejártam az egészet, és választottam, irány a pénztár. Hát, amikor usereknek próbálok magyarázni egy kis hálózatot (mert hogy őt nagyon érdekli a működése), és a routing protokollhoz érünk, sose értik hogy működik, meg miért van erre szükség. Amíg sorbaálltam végiggondoltam, hogy fogom legközelebb magyarázni:

Karácsonyi bevásárlás alkalmával a nagy hypermarketbe minden pénztárnál kígyózik a sor. Te szeretnél minél hamarabb minél gyorsabban kijutni. A pénztár az a hely, ahol el lehet hagyni a területet. Mivel több pénztár is van, te azt fogod választani, amit a legjobbnak látsz a te meglátásod szerint. Mások másik pénztárat fognak választani. Mik azok a szempontok, amiket ilyenkor figyelembe veszel? Pl. mekkora a sor, mennyire vannak felpakolva a bevásárlókocsik, mennyire gyakorlott a pénztáros, milyen gyorsan pörgeti a tételeket, hányan fizetnek kártyával, stb... Ezek alapján döntesz, beállsz a sorba, mert szerinted ott jutsz ki a leghamarabb. Az, hogy tényleg itt kell a legrövidebb ideig sorba állni az attól is függ, hogy jó szempontok szerint választottál-e. Persze ilyenkor is jöhetnek váratlan dolgok, mint pl. az egyik árunak nem jó a kódja, és akkor megy a telefona főpénztárba, odakocog az eladó, mond egy kódot, stb...
Érted?
Na ugyanezt tükrözd le a hálózatokra. Te vagy a packet, a router, illetve a routing protocoll az, aki az irányítási döntéseket hozza, és ennek megfelelően mennek a csomagok a több útvonalon. A router általi útvonalajánlás pillanati helyzet alapján készül, nem számolhat a váratlan eseményekkel (mint pl. torlódás: nincs kód az árun, vagy a vonal megszűnése/megszakadása: a biztonsági őr előtted zárja be a pénztár bejáratát, mert műszakváltás van, vagy lejárt a munkaidő).

Na, mire ezt végiggondoltam, egész közel kerültem a szabadsághoz. Már csak egy ember volt előttem. Fiatal kiscsaj volt a pénztáros, húzogatja le a cuccokat... Volt egy sárga valami (én se tudom a nevét.... :P), ilyen gyerekeknek való, ráülnek, meg elöl van kis fogantyúja, és lehet vele csúszni (nem szánkó :D, egy kis műanyag darab....). Na ezt vagy háromszor lehúzza a csaj, hááát nem fogadja el a kódot a gép... Telefon a főpénztárba, mondja, hogy van itt valami (ő se tudta a nevét, hasonlóképpen magyarázta mint én :P), de nem tudja mi, mert németül van ráírva... Mivel akkor már egy ideje állt a sor, mögöttem egy nő megszólal, hogy adja oda neki, lefordítja neki (amúgy nekem is eszembe jutott, de hát az én német tudásommal tuti beégtem volna :P). Ránéz a nő (láttam én is), ráírva "Snow %valami%" (#define %valami%= már elfelejtettem azóta). Megszólal: dehát ez angol!!!! Lol.. :D Mondja a kiscsaj, hogy "Jaaaaa"... :D Na mind1, rendes volt a nő, lefordította neki a komplett leírást, használati utasítást, mindent (az egész kb. 10 sor). Visszahívja a főpénztárt, hogy na, akkor mondaná a nevét, de kiejteni nem tudja, inkább betűzi... :)))) Pedig ott mondtuk neki, hogy hogy kell mondani. Aki a sorba állt, és hallotta ez a 10 percnyi szösszenetet, mindenki mosolygott. NA mind1, végül meglett a kód....
Nem nézett ki rosszul a csaj, de egy világ dőlt össze bennem ezekután.... Ezek a kereskedelmi végzettségű emberek ennyire *$ß#? Nem akarok rájuk semmi csúnyát mondani... De még ha nem is érti, ami oda van írva, valami nyelvet csak tanult, vagy van annyi intelligenciája, hogy legalább miután hallotta, hangosan mondtuk neki, el tudja ismételi....
Ezekután abszolút boldog voltam, hogy kijutottam, a kabát is rámfőtt már, és indultam haza.