Van egy kis kulonbseg. Az elso esetben csak az inicializalas lassu, maga a kiiras mar a printf konstans idejevel megy. A masodik esetben azonban a tombbejaro for ciklus minden kulso ciklus eseteben terhel.
Az alloca-t azert hasznaltam, mert ez volt a legegyszerubb modja annak, hogy ne kelljen belemerulnom abba, hogy Windows alatt a Ctrl+C hogyan allitja le valojaban a programokat (ejjel egykor nem volt kedvem pocsolni vele), igy a stacken foglalok helyet, aminel kevesbe erdekes, ha nem szabaditom fel (mert ugye a megszakitas kezelesenek ignoralasaval ez tortenik).
A visszateresi erteket ket okbol nem vizsgalom
- Ha nincs 256 byte a stacken, akkor valami baromi nagy gaz lehet a rendszerben, a legkissebb dolog egy null-ponter dereference
- Nem bolondbiztos programot akartam irni, hanem elso korben egy mukodot. Ha eljutunk eddig, utana mar lehet finomkodni vele, nekem akkor ott volt szuksegem egy yes-re.
--
()=() Ki oda vagyik,
('Y') hol szall a galamb
C . C elszalasztja a
()_() kincset itt alant.