"mert eléggé nagy vita volt abban, melyik eredményéért is kapja meg, végül nagyon finoman, politikailag korrekten fogalmazva a fényelektromos hatás törvényének felfedezéséért kapta"
Ez egy tudománytörténeti kacsa, amit valamiért nem lehet kiirtani a közgondolkodásból. Pont annyi az igazságtartalma, és pont annyira értelmes is, mint az, hogy a kínai nagy fal látszik a Holdról.
Valójában amikor Einstein a Nobelt megkapta, akkorra a relativitáselmélet, legalábbis a speciális része egy lefutott, magától értetődő, majdhogynem triviálisnak számító dolog volt az élvonalbeli fizikusok számára. A megjelenése utáni egy évtizedben végigrágták azokat a paradoxonokat, értelmezési kérdéseket, amiket a mai értetlenkedők szoktak büszkén felhozni, hogy "dehát a pajta meg a pózna, meg az ikerparadoxon, és ez megdönti!!!1" - de 1921-re az első vonalbeli fizikusok mind* megértették és elfogadták az elméletet. Ezt az is bizonyítja, hogy az ezután következő évtizedben már milyen magától értetődő módon számoltak vele, és milyen hamar megvolt a sima kvantumelmélet (Schrödinger, Heisenberg) után annak relativisztikus kiterjesztése (Dirac). Eleve, a relativitáselmélet, (ill. megint csak annak speciális része) nagyrészt "benne volt a levegőben" már Einstein 1905-ös cikke előtt is, az elmélet számos megállapítását és levezetését korábban mások már publikálták (Lorentz, Poincaré pl.). Einstein érdeme annyi, hogy ezeket a meggondolásokat frappáns módon egy egységes logikai rendszerbe foglalta. Gnädig Péternek volt egy előadása arról, hogy a specrelt igazából már 1870 körül meg lehetett volna csinálni, mert akkor is már minden adott volt hozzá. (Az általános relativitáselmélet más tészta, az jórészt teljesen Einstein érdeme, és sokkal bonyolultabb mind technikai - az egyenleteket fel sem lehet írni alapos differenciálgeometriai ismeretek nélkül -, mind filozófiai szempontból.)
Ezzel szemben a fényelektromos hatás magyarázata, amiért úgymond "vígaszként", "politikai korrektségként" kapta Einstein végül a díjat, egyáltalán nem volt annyira elfogadott 1921-ben, mint a relativitás elmélete.
Ennek az az oka, hogy ennek a hatásnak az Einstein által adott magyarázata feltételezte az atomok és a fotonok, mint valós, fizikai objektumok létezését, azaz azt, hogy az anyag és a fény diszkrét elemekből áll és nem folytonos - a magyarázat nem is volt értelmezhető ezek nélkül. És ez egy borzasztó nagy paradigmaváltásnak számított: talán nehéz ma elhinni, de az 1910-20-as években sokan még mindig csak egy kényelmes matematikai módszernek, fikciónak tekintették az atomot ill. a fotont.
A Nobel-bizottság döntése tehát éppen hogy egy merész, haladó kijelentésnek számított: a fényelektromos hatás magyarázatának elismerésével egy akkor még igencsak megosztónak számító kérdésben kötelezte el magát a bizottság az egyik, a később helyesnek bizonyult oldal mellett.
* most a politikai alapú (Lénárd Fülöp, Deutsche Physik) és a simán hülye, kispályás ellenkezőkről nem beszélek.