Ez a cikk azon picsog, hogy a magyar reklám nem szerepelt jól a nemzetközi reklámversenyeken. A helyzet az, hogy (sajnos) eleve nem elsődleges érdek az, hogy itt jól szerepeljenek. A cikkben szerepel utalás a magyar viszonyokra, de a rájuk való utalás egyáltalán nem alaptalan: a megrendelőt nagyon nem érdekli, hogy micsoda klafa díjat nyer az ügynökség azzal a reklámmal, amit ő megvett, ha nem éri el a kívánt (eladásösztönző, márkaépítő, stb…) hatást.
A szomorú tapasztalat az, hogy a magyar reklámfogyasztóra az hat, ha elérakják óriásplakáton vagy a gyorskölcsönön vett plazmatévéjén a bontott csirkét, és mellé naagy betűkkel, hogy mennyibe kerül. Az a tapasztalat, hogy az esztétikai érték vajmi keveset nyom a latban egy reklám eladásösztönző erejénél, így lehet a magyar reklám nemzetközi és helyi szinten silány színvonalú, de eredményes.
A reklám sajnos nem művészet, és ezt a kreatívok is utálják. Gyerekkel kutyussal és nővel minden eladható, minden célcsoportnak olyan a reklámja, amilyet megérdemel…
—-—-—
int getRandomNumber() {
return 4;//szabályos kockadobással választva.
} //garantáltan véletlenszerű. xkcd