Sajnos az "állam megmondja, mi a jó, a helyes" nagyon rosszul sült már el, az az irány elveszett, arra nem szabad menni (dafke nem azt fogják csinálni az emberek...). Én általában mérlegelek, és a származási ország is egy szempont, bár nem kizárólagos. Mondok egy példát... Auchan, kevegős hűtésű előre csomagolt csirkemell-filé. A magyar termék tálcáján/tálcájából folydogáló pirosas húslé, az emiatt (is) ragacsos fólia, meg a nehezen olvasható cimke számomra elég ok volt arra, hogy az azonos árba kapható szlovákot vegyem, nem lötyögott alatta a lé, meg lehetett fogni puszta kézzel, nem kellett külön zsákba rakni, és a cimke is teljesen jól olvasható volt. Itt nem az áruház, hanem maga a termelő hozta magát hátrányos helyzetbe -- az más kérdés, hogy legutóbb csak a magyar lucskos verzió volt, úgyhogy máshova kellett mennem normális minőségért.
Ugyanebben az áruházban, ugyanekkor vettem almát is: volt magyar, ömlesztett, meg lengyel, szépen kisuvickolt, tálcásan kínálva. Ár azonos, a magyar itt-oot szeplősebb -- minthogy úgyis hámozva kerül felhasználásra, itt meg a magyart vettem, a szerényebb külső ellenére is -- marslakónak néztek többen, de nem érdekelt a dolog.
A csecsemő/dedós nem birka (sőt, sok szempontból talán a legokosabb), ne keverjük a kettőt. Aajnos a magyarok jelentős része vásárlási szokásait tekintve az utóbbi, vagy ahogy valahol olvastam, konzumidióta...