Ejj..
Az eredeti helyesírás szerint kötőjellel csak kivételes esetben kell írni.. Pont ezért hívta kmARC kakukktojásnak a Wine-t. Szóval a helyes írásmód általában a legrövidebb(!), mivel simán egybeírjuk. Tessék művelődni.
A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI
TIZENEGYEDIK KIADÁS
MÁSODIK (VÁLTOZATLAN) LENYOMAT
215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy
közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és
tulajdonnevekhez: businessből, cowboynak, fairül, schillingért, signorét, Amundsenről,
Stockholmnál, Janus Pannoniustól; stewardessek, Habsburgok; barrelnyi, shoppingol,
horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci, karl-marx-stadti; stb
216. Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk
magyar toldalékokat, az alábbi két részletszabály megtartására kell ügyelni:
a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t,
ill. ő-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar
kiejtésben megnyújtva fordulnak elő: signorina, de: signorinák; – Coca-Cola, Coca-Colaszerű,
de: Coca-Colát; – Sinaia, sinaiai, de: Sinaiában; campanile, campanileszerű, de:
campanilén; – Goethe, goethei, de: Goethének, goethés (Vö. 29.); – allegro, allegroszerű, de:
allegróban, allegrós; – Oslo, de: Oslóban, oslói; – Malmö, de: Malmőből, malmői; stb.
b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra
végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen
hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andrićtyal, Balzackal, pechhel, Bachhal,
Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel,
Marxszal stb. [Vö. 163. b)]
217. Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és
tulajdonnevekhez.
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún.
néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben
szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez:
guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig,
Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul:
guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel; stb. Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból
álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus)
képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus,
bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i; stb.
b) Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i (-s, -ista, -izmus)
képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az
utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk: Victor Hugó-i, Walter Scottos,
Leonardo da Vinci-s, Anatole France-i; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i;
stb. (Vö. 164.)
c) A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos
betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is)
kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjék: Mann-nak, Tallinn-nál,
Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb. [Vö. 94., 163. c)]