Az, hogy ti nem hiszitek el, az meg nekem nem elég érv arra, hogy nem létezik:)
Aki nem hiszi el, az szimplán nem hajlandó szembenézni az aprócska történéssel, hogy az internet hatására az emberek sokkal jobban megnyílnak egymás előtt, akár névtelenül is. Ezáltal könnyebben ráhangolódunk embertársainkra, könnyebben kitaláljuk, hogy épp mire gondol, hogyan érez. Sokkal többet tudunk magyarul arról, hogy "mi jár a másik fejében".
Műszerekkel mérhető az agy jelkibocsátása, nemrégiben készítettek már agyhullámok által vezérelt joystick-et.
Egyébként pedig pl. az is mérhető ezekből a hullámokból, hogy ha mutatnak egy képet, akkor emlékszel-e arra, hogy voltál már azon a helyen, avagy sem. Ez kivédhetetlen, nem úgy, mint hazugságvizsgáló.
Vagy pl. ikrek között eleve szorosabb kapcsolat áll fenn, mint más emberek között. Leghasonlóbb a sejtszerkezetük, legkönnyebben tudnak egymás fejével gondolkodni.
A jó emberismeretbe természetesen nem csak a hatodik érzék tartozik bele. De ki tudja? Lehet, hogy valóban nincs ilyen. Csak az összes, már ismert érzékszervünk által közvetített információt dolgozzuk össze, benyomássá.
Ha valakinek megváltozik a lelkiállapota, normális esetben észlelhetetlen mértékben megváltozik a testhőmérséklete, a szaga, a mikromimikáról nem is beszélve. Ez utóbbi azt takarja, hogy a másodperc törtrészéig pl. valakinek megrándul a felső ajkának a jobb széle. Efölött a szemünk hajlamos gátlástalanul elsiklani, az agyunk azonban még ma sem 100%-ban felfedezett terület, vélhetőleg észre is vesszük, csak "másképp". És olyan érzésünk van pl, hogy az illető nem pontosan azt mondja, amit gondol, próbálja leplezni az érzéseit.
Viszont akkor honnan lehet tudni, hogy mikor hívunk fel valakit jókor vagy rosszkor? Meg lehet ezt is sejteni pedig, csak kicsit oda kell figyelni:)
Vagy amikor "jaj, épp most akartalak hívni!" fogad a telefonban... nem hiszem, hogy ezt mindig csak hazudnák egymásnak az emberek, ennyire nem vagyunk szemetek. Én legalábbis ilyet még hazugságból nem mondtam senkinek.
Ezt lehet próbálgatni, mielőtt felhívtok valakit, lehet rá szánni egy percet, elképzelni, hogy vajon mit csinálhat az illető, milyen érzés arra gondolni, hogy felhívjátok, jó-e (épp alkalmas), avagy sem. Ez nem biztos, hogy menni fog egyik napról a másikra, de ezt is lehet fejleszteni, mint bármilyen más készséget. Akár lehet vezetni kis füzetkét, hogy hányszor jött be és hányszor nem. Biztosak lehettek benne, hogy egyre többször fog sikerülni eltalálni.
Ezt tudom felajánlani bizonyíték gyanánt.