A probléma ott kezdődik, hogy a helyesírás egyik alapja a vizuális emlékezet, tehát egyáltalán nem lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen módon írt szövegeket olvas az ember nap mint nap. Itt vagyok pl. én is. Persze korántsem tökéletes a helyesírásom, de magamon érzem, hogy én is egyre többször elbizonytalanodom, mert annyi hibás szöveget olvasok, hogy már lassan azt sem tudom mi a helyes, és mi nem... magyarul: romlik a helyesírásom. Feltételezem, ha nem lenne ennyi hibás szöveg, akkor lassabban fejlődnék visszafelé, sőt, akár még fejlődnék is, nem visszafelé.