Természetesen mese az ószövetség. Azoknak a népeknek a mondái, hagyományai, akik leírták.
Megtörtént és kitalált dolgok olvasmányos formában.
Nem kell tudományos oldalról megközelíteni Istent. Istent úgy közelíted meg, ahogy akarod.
De azt mondani, hogy az ószövetségben leírt eredetmítosz a történelem pontos visszaadása, még akkor is, ha ez a bizonyítható tudományos tényeknek ellentmond, baromság.
Nem lenne baromság, ha először megcáfolnák a jelenleg elfogadott tényeket, és esetleg valami új tényekkel a saját állításukat alá tudnák támasztani.
A hit nem rossz dolog, de azt ugye látjuk, hogy hinni csak olyasvalamiben lehet, amit nem tudunk. Mert ha tudjuk, az tudás, és nem hit.
Az, amiben hiszünk, bármi lehet, bármi, amit az ember élete folyamán hallott, vagy saját maga kitalált.
Nekem itt jön el a kérdés, hogy miért hinnék mondjuk abban, hogy Isten teremtette a földet 7 nap alatt, vagy abban, hogy Marduk megölte a széllel Mummu-Tiámatot, vagy abban, hogy a rózsaszín láthatatlan egyszarvú itt van velem a szobában.
Reménylett dolgok? Remélni olyan dolgokat szokás, ami valami miatt az embernek jó, vagy megnyugtatja. Kb. két ilyen dolgot tudok elképzelni: 1, valaki vigyáz ránk, és ha baj van megsegít, 2, halálunk után nem csak vége van mindennek, hanem még lesz valami folytatás.
Ezekben mindegy, hogy mondjuk az egyszarvú szúrja le a szarvával a nekem ártani szándékozókat, vagy majd Zeusz a villámjaival.
Az is kb. mindegy, hogy a halál után mondjuk a tudat új testben ugyanitt, vagy új helyen folytatja a nézelődést.
Bárki bármelyikben hihet, vagy gyárthat magának egy új elképzelést, az se lesz rosszabb, mint a jelenleg elterjedtek közül akármelyik.
De azt mondani, hogy a Föld 6000 éves, azt nem látom be, milyen módon kelt reményt, vagy miért jó azoknak, akik ebben hisznek.