"Ennek az intellektuális megbékélési politikának a legnaivabb képviselői felosztják a gondolkodást a „hogyan kérdések" (tudomány) és a „miért kérdések" (vallás) területeire. Mik ezek a „miért kérdések", és mi alapján gondolnánk úgy, hogy választ érdemelnek? Lehetnek a kozmosznak olyan mély kérdései, amelyek a tudomány számára mindörökre megválaszolhatatlanok maradnak. Azonban hiba lenne azt hinni, hogy ilyenkor a vallás képes a válaszra. Egyszer megkértem egy kiváló csillagászt, az egyik kollégám barátját, hogy fejtse ki nekem az ősrobbanás elméletét. Ő ezt meg is tette a tőle telhető (és számomra még érthető) legalaposabb módon, és akkor azt kérdeztem tőle, hogy mi történt eközben a fizika alaptörvényeivel, amelyek lehetővé tették a tér és az idő spontán kialakulását? „Ajjaj — mosolyodott el —, most átléptük a tudomány határait. Ez az a pont, ahol átengedem a dolgot jó barátunknak, a lelkésznek." De miért a lelkésznek? Miért nem a kertésznek vagy a szakácsnak? A lelkészek persze — a kertészekkel és a szakácsokkal ellentétben — azt állítják magukról, hogy a végső kérdésekben is tájékozottak valamelyest. De miféle bizonyítékokat szolgáltattak eddig azzal kapcsolatban, hogy érdemes nekik hinni?"
Benned azt szeretem utpKabel, hogy te már gondolkodsz is néha, ez már önmagában szép gesztus.
"Tehát még mindig nem értem :( , hol a racionalitás abban, hogy elutasítod az Isten létezésének elfogadásából fakadó jóságokat."
Nekem ott van helyette Douglas Adams, én a 42-őt fogadom el végső válasznak és ez nekem megfelel.
Engem amúgy se lehetne vele lenyűgözni istennel, engem inkább a transzhumanista elképzelések, a science-fiction izgatnak fel. A kvantummechanika is izgalmasabb, mint valami ókori mese, sőt ha már fantáziavilág akkor már inkább a Star Trek vagy a World of Warcraft.