Jaj a Linux bootkori fsck-ja (es az, hogy idonkent megall, es kezzel kell rebooltatni) a nagy otletek egyike, amiket imadok ebben a rendszerben.
Egyszer dolgoztam egy helyen, ahol Netware4 (konyveles), Win2000 (kereskedelem), OS/2 Warp (ipari vezerles) es Linux (kommunikacio) szerver is volt. Egyik hetvegen beutott a Nagy Aramszunet. Annyira nagy, hogy egyebkent eleg jelentos meretu UPS-ek se birtak. Minden gep down. Aramszunet utan minden gep up. Kiveve a Linux. Nosza, osszeszedtem magam, kiballagtam. Ott var persze, hogy jajjaj error during fsck, maintenance console. Anyad. Ctrl-D, reboot. Mukodik. "Uuuuuhssszaaa..." hazaballag. Felnapos program egy reboot kedveert.
Es ezt ugy 2-3x eljatszotta velem par ev alatt. Azt az aprosagot meg sem emlitve, hogy egy elmeletileg naplozo filerendszernek mi a francig tart percekig egy fsck-n... Arrol nem is beszelve, hogy en meg nem lattam serult komolyan serult ext3-at, amin egy fsck segiteni birt. Az tobbnyire mentes (amit meg lehet), gyalu, visszacopy. Ertelem++. Szeretjuk a Linuxot.
-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-