Röviden a kapacitív alapon működő erintőképernyő olyan, mint ami az iPhoneon van, meg mostanában az újabb cuccokon, pl a T-Mobile G1-en is. A lényege, hogy van egy elektromos vezető réteg a kijelzőn, amin aram folyik, és ha közel(merthogy nem ezt tapizod, hanem ezen még van egy védőréteg) viszed az újad, az torzulást idéz elő a szinusz hullámban, ami alapján valahogy kitalálják, hogy hol értél hozzá. Lényeg az, hogy ez elég megbízhatóan és pontosan működik.
A rezisztív érintőképernyő ezzel szemben úgy néz ki, hogy van két vékony réteg a kijelző fölött, amik nem érnek össze. Az egyik vezető, a másik meg ellenállásos réteg. Na mármost ha hozzáérsz a képernyőhöz, akkor ez két réteg összeér, és az áram folyásából kitalálja a szerki, hogy hol értél hozzá. A legtöbb PDA-ban ilyen van, de (majdnem) minden érintőképernyő, amihez stylus kell ilyen, mert a másikhoz csak speciális stylust lehet használni, mert az csak olyan tárgyakkal működik, ami vezeti az áramot. A baj vele, hogy ha kézzel piszkálod, akkor nem elég megbízható. Nézz meg egy videót erről a telóról, és látni fogod, hogy közel nem működik olyan simán, mint egy iPhone.
De Gizmodoék tényleg csináltak egy jó leírást itt.