( bra | 2008. 09. 05., p – 18:45 )

Szerintem engedd át még egy rot13-on, az csak javíthat az olvashatóságon. :)

A mobil-vezetékesnél alapvető különbség van. Mobilnál az éter korlátozott áteresztőképességű, azaz nem csak a szolgáltató gerince kellene, hogy vastag legyen, hanem neked is kell biztosítani időszeletet.
Szerintem ez a legfőbb oka annak, hogy ott (a GPRS óta) nem az idő/sávszélesség, hanem az effektíve foglalt sávszélesség a mérvadó.

DSL-nél a modemed és a DSLAM között nincs ilyen probléma, utána pedig viszonylag kis számú, hálózatilag amúgy is jól (jobban) ellátott központból kell összegyűjteni a forgalmat.

A le/fel iránynak is megvannak az okai, egyrészt technológiai (a cső adatátviteli képessége adott, amit lehet tologatni, de így aszimmetrikus lesz, az emberek pedig jellemzően letöltenek, így nem kérdés az irány (hallottam már olyanról, akinek fordítva volt a DSL-je :)), másrészt üzleti, forgalomszervezési.
Olyat kérdezz erről, aki ténylegesen rálát egy nagyobb ISP nemzetközi kapcsolataira és a vonatkozó szerződésekre. Abban is szoktak lenni érdekes kitételek (a fel/le arányok kapcsán).

De ha belegondolsz, végülis logikus ez is. Ha van két szolgáltató, amelyek adatot cserélnek egymással egy adott csövön, arányaiban véve olcsóbb lesz az átvitel, ha azt a csövet mindkét irányban kihasználják, mint ha az egyik irány többszöröse lenne a másiknak.
Ez is egy adok-kapok játék. Ha mindenki elvisz, az nem olyan jó. Ha mindenki ad is, meg kap is, az bizonyos esetekben jobb.