Hiller úr döntése csak tükörképe az ország cégvezetőinek, befolyásos embereinek, meg úgy általában a közember gondolatainak. Hiszen "minden ország olyan vezetőket kap, amilyeneket érdemel".
A HUP közössége (általában beszélek) egy üde színfolt ebben a vak, sötétben járó, kiégett, se olvasni, se számolni nem tudó, önző és korrupt magyar társadalomban. Jó hallgatni Sólyom Lászlót január elsején, hogy "országjárásai során rengeteg igyekezettel, jóakarattal, találékonysággal és együttműködéssel találkozik". Vajon mennyi van a lustaságból, a rosszakaratból, az ötlettelenségből és összeférhetetlen viselkedésből? Sokkal több. Így elég feltűnő, ha az ember lát valami mást --- de a rengetegből ezek szerint még sokkal több kéne, hogy itt valami megmozduljon.
Nem csodálkozom, ha valaki külföldön keres boldogulást. Aki pedig marad, készüljön a misszionárius élet-halál harcára, arra, hogy egyeseknek felnyissa a szemét, akár a saját élete árán is. De ezt csak akkor, ha a szíve mélyén nagyon szereti azokat az embereket, akikkel egy nyelvet beszél, de tudja róluk, hogy az az üresség, amiben jelenleg vannak, csak a pusztulásra elég.
(Igen, komolyan gondolom.)