De lehet ennek egy olyan olvasata is, hogy le akarnak szoktatni attól, hogy te csak úgy felvegyél otthon magadnak, ami tetszik. A jelenlegi elõfizetéses rendszerben így csak egyszer tudnak megcharge-olni, az elõfizetési díjban.
Ha nem tudsz felvenni, és mégis meg akarod nézni többször, akkor majd fizetsz érte minden alkalommal, és már meg is érkeztünk a video-on-demand alkalmazásokhoz.
Btw egyre inkább azt hiszem, hogy ez a teljes iparági (de nem csak az it, az olaj is) paranoia egy elhibázott feltételezésre épül, amit annyiban lehetne összefoglalni, hogy ha tavaly ennyi volt a bevételünk, akkor idén ennyinek kell legyen. A fogyasztó, mint piaci szereplõ másodlagos, mert e modell szerint nem a kereslet befolyásolja egy vállalkozás nyereségességét, hanem az, hogy a kitûzött, és kellõen mohó módon megválasztott bevétel mennyire teljeseül Ha teljesül, akkor azt mondjuk, hogy ok, most nem csesztetünk titeket. Ha nem teljesül, akkor elkezdünk reklámozni (fogyasztó fizet), változtatunk a szerzõdéses feltételeken (fogyasztó nem fizet, de kevesebbet kap), vagy kellõ politikai befolyásunkat latba véve kiharcoljuk, hogy változtassunk a szabályokon (fogyasztó fizet, nyomon követik, szabályozzák, miegymás).
Alapvetõen a modell rossz, és most még pl. a szoftvergyártók csak abban a stádiumban vannak, hogy kezdik felismerni, mit veszítenek a másoláson (imho nem túl sokat). A következõ lépcsõ az lesz, amikor szabályozni akarják majd a szoftverhasználatot (Clinton-éra Clipper-chip koncepciója). Ha már minden felhasználó megunta, akkor törvényben rögzítik az elõírt minimális szoftverhasználati/vásárlási/energiafelhasználási/stb rátát, és köteleznek arra, hogy a fizetésed egy adott részét mindenképpen költsd el, mert kell a bevétel. Ha nem _AKARSZ_ vásárolni, akkor majd _KÖTELEZÜNK_ rá, ez a lényeg.
Most asszem nem is attól félnek a nagyok (picipuha), hogy az OS elveszi elõlük a piacot, hanem attól, hogy ha mindenki ezeket fogja használni, akkor nem lesz a kezükben semmi, amit rákényszeríthetnének majd az emberekre.
A társadalmi igazságtalanságokról (miért fizetek jogdíjat egy backup dvd-ért) meg annyit, hogy aki annak idején ilyen laza gyeplõt engedett az idegen (külföldi tulajdonú) társaságoknak, és ilyen gyenge fogyasztói érdekérvényesítõ rendszert hozott létre (kb a "nesztek, tetvek" felkiáltással), na azt kellene megkérdezni, hogy mi a faszt képzelt errõl az egészrõl, valamint azt, hogy a lelke a sajátja-e, vagy a vállalaté.
Akkor megyek is.