Ugye ismerjük a mondást, miszerint a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve?
Az ötlet jó és a mögötte álló értékrend tiszteltre méltó és példamutató.
A probléma ennél azonban sokkal árnyaltabb, nem véletlenül nem oldotta meg még senki. Egyébként simán megérdemelne egy Nobel-díjat, aki erre vmi értelmes koncepciót ki tud dolgozni.
Szegénység és szegénység között is óriási a különbség. Nem is kell messzire mennünk. Mindenkinek a lakóhelyén van biztosan olyan rész, ahol nagy a nyomor. Nagyon érdekesnek találom, amikor külfödön segítünk vadidegeneknek és közben a saját társadalmi problémáinkat nem tudjuk megoldani. A amerikaiaknak ott van a spanyol ajkú népesség, a franciáknak és briteknek a volt gyarmataikról bevándorolt és már az új hazában született generáció, és még sorolhatnám.
Ezeknek az embereknek az a problémájuk, hogy nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, mert nem beszélik a nyelvet, teljesen más az értékrendjük és ki vannak szakítva a természetes közegükből. A britek állnak a legjobban e területen, hiszen évszádazos tapasztalatuk van többnemzetiségű országok "menedzselésében".
Ott van még a Kelet-európai szegénység, amiről nem sokat beszélünk. Aki járt már Moldovában, Kelet-Romániában, Ukrajna keleti részein, az tudja, hogy ott is óriási a nyomor. Ennek azonban más az oka. Ez a terület mindig is óriási lemaradásban volt a nyugati államokhoz képest. Ezeket az országokat úgy érte a szocializmus, hogy jóformán feudális állapotok uralkodtak a gazdaságban. A Szovjetúnió összeomlásakor pedig szembesültek avval, hogy egy globális piacon vannak, és az elmaradottságuk az 50-100 évvel korábbihoz képest nagyságrendekkel hatalmasabb.
Afrika esetében fekete Afrikáról érdemes beszélni: Afrikát a gyarmatosítás kapcsolta be a világgazdaságba. Ez is abból állt, hogy nyersanyagokat vittek ki az országokból, az infrastruktúra pedig csak a gyarmatosítók érdekeit szolgálták. Az oktatás, egészségügyi ellátás is csak azért volt, hogy a szükséges munkaerőt biztosítani tudják a maguk számára. Majd amikor a 20. század elején-közepén kivonultak a gyarmatosítók, vitték magukkal a tőkét, a tudást, a kultúrát. Ami maradt, abból építkezhettek az ott élők. Nem meglepő, hogy a jellemzően törzsi, vagy egyéb feudális alapon szerveződő társadalmakban többnyire despoták kerültek hatalomra. Miért? Mert eredetileg is hasonló módon éltek, csak most a despota kezében modern fegyverek, kommunikációs eszközök, bányák, olajmezők, ültetvények vannak.
Afrika esetében elmondható, hogy igazából semmi mást nem tett az európai ember, mint felborította az ott lévő évezredes rendet.
Alapvető tulajdonságunk, hogy azt hisszük, hogy ami jó nekünk, jó a másiknak is. Nem biztos, hogy mindent tudunk a világról, a más tájon élő emberekről. Mielőtt buzgón jót akarunk nekik, talán egy kicsit több alázattal odamehetnénk, megnézhetnénk, hogyan élnek és utána talán beszélgethetünk róla, hogy mi lenne jó nekik.
Az ausztrál benszülöttek 300 éve nem kérnek a civilizációból, holott szó szerint körbeveszi őket. Ők azt mondják, hogy így boldogok, nem akarnak gyógyszert, iskolát, semmit.
Érdekes ötlet, hogy Afrika exportáljon mezőgazdasági termékeket. Ez nem újkeletű ötlet, csak sajnos itt is az érdekeknek esett áldozatul az ötlet. Egyrészt Afrika továbbra is rendkívül kockázatos piacnak számít, másrész az egyik legnagyobb reménybéli importőr, az EU nem engedi be a piacaira a rendkívül olcsó termékeket. Az EU közös kiadásainak 50%-a a mezőgazdaságba megy és ebben az ágazatban dolgozik az EU összes munkavállalójának mindössze 5%-a!!! Ebből is látszik, milyen erős ez az érdekcsoport. A legnagyobb befizető a mezőgazdasági kasszába Németország, a legnagyobb felvevő pedig Franciaország. Ők nem fogják azt mondani az agyonszubencionált és jóval a világpiaci ár fölött termelő mezőgazdaságaiknak, hogy inkább munkanélkülivé teszik a saját állampolgáraikat, mert racionálisabb importálni.
A segélyekről meg annyit, hogy a multik rendszerint eladhatatlan termékeket adományoznak, mert így el tudnak számolni a selejttel és még PR fogásnak is elkönyvelhetik.
Végül nézzük Indiát. Ott is óriási a szegénység. Az indiai azt mondja, hogy inkább 10x megjavítja a holmijait, de nem vesz másikat, mert az pazarlás. A kaszrendszer pedig megakadályozza a társadalmi mobilitást, tehát aki szegénynek született, az szegényként is hal meg, ennek évezredes hagyományai vannak, tehát itt kultúrális okok vannak.
Vannak pl. olyan országok, amik alkalmatlanok arra, hogy ott demokrácia és kapitalizmus legyen. Nem azért mert ők rosszak, hanem mert nem ezt a fejlődési utat követték végig. Náluk nem volt nagy Francia Forradalom, nem volt Adam Smith, nem volt 15-16. századi olasz kereskedem, nem római-görög mintára épül a társadalmuk, stb. Még Japánban és Kínában is nagyon sajátos módját választották ezeknek a berendezkedéseknek, tessék csak utánanézni!
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem az ötlet rossz, hanem a probléma nagyon összetett és érdemes megnézni a másik ember gondolkodásmódját és helyzetét, mielőtt segíteni akarunk neki.
Szép napot! :)