Kedves atya!,
Köszönöm az atyai hozzászólást, nagyon sok igazság van benne, sőt azt is mondhatnám: minden szavával egyetértek. A
baj az, hogy a társadalom képtelen 100 %-os hatásfokkal
működni. Nem mindenki és nem azonnal találja meg a helyét a
kisebb-nagyobb közösségekben. Ezért van ennyi félkész, elhalt
kezdeményezés. De nem így van-e az élet más területein is? A
programozónak meg van az a hátránya, hogy - hála az
internetnek - elvetélt ötletei évekig kísértenek zombiként. Hogy
ennek mi értelme: Nos, szerintem az ember legfőbb törekvése,
hogy struktúrálja az időt. Az elvetélt ötletek megkezdett és
félbemaradt játékok, ezekbe a játékokba bekapcsolódnak mások,
majd megunják és otthagyják. Mint az oviban. Ezt pszichológuséknál úgy hívják: funkciógyakorlás. Ez egy
kulcsszó: ezek az elvetélt projectek rengeteg tapasztalatot
jelentenek a kezdőknek, felkészítí őket nagyobb feladatok
elvégzésére. Gondolj bele: hány elvetélt ötlet kellett ahhoz, míg
eljutottunk magához a linuxhoz? Ez az egyik fele a dolgoknak.
Nézzünk most egy másik aspektust, a sajátomét. Ha fönn voltál
a honlapomon, láthattad, olyan fejlesztésekkel foglalkozom,
amelyeknek nemigen volt előzménye a linuxban. Ezek a
projectek sokszorosan fontosabbak az Xmeditnél. Tehát szó
sincs arról, hogy elforgácsolnám az időmet, vagy a 20-25 év
alatt megszerzett tudást. Amit létrehoztam, azt nagy cégek
rengeteg pénzzel, fejlesztőcsapattal szokták megoldani, tehát
bátran kijelentem: nincs tartozásom a társadalom felé. Ez fontos,
különösen annak fényében, amit Te írtál és amit erről az egészről
én is gondolok.
De hát miért is írtam szövegszerkesztőt?
A nyár elején úgy döntöttem, dobom a SuSE-t. Egy ilyen döntés
nem csak engem érint sok más embert is, tehát alaposan meg
kellett fontolni a módját-mikéntjét. A Slackware mellett tettem le
a voksot. Nagyon jó döntés volt. Igenám, de néhány, korábban
kézreálló eszköz áldozatául esett a döntésnek, például az eddi
(tcl/tk-s) szövegszerkesztő, amit nagyon szerettem. Elkezdtem
körbejárni a témát, és az látszott: több hétbe fog telni, amig
megoldást találok (gondold el: programok tömegét kipróbálni,
megbizonyosodni arról, hogy temagad vagy-e béna esetleg
a program). Na, ez egy ilyen méretű kérdésnél nálam határeset:
amig megtalálom a megoldást, addig írok is egyet, ami ráadásul
illeszkedik az általam kedvelt környezetbe, maximálisan kézben
tudom tartani, ízlésemnek mindenben megfelel, stb. Hat hét
alatt írtam meg a semmiből. Rengeteget tanultam közben, például
az insert/overwrite mód detektálása a motif olyan mélységét járatta be velem, hogy már CSAK ezért megérte nekifogni
(felvehettem volna egy flaget, azt figyelhettem volna az insert
gombot, de a kód olvashatóságát erősen rontotta volna).
El kellett gondolkodnom azon, hogy itt egy szövegszerkesztő,
különösebb értéke nincs, de jobb annál, hogy csak és kizárólag
én használjam. Te hogyan döntöttél volna? Annyi mindent
kaptunk a nyílt forráskódú közösségtől: Te is én is és mi
mindannyian, nem kizárólag szakmai kérdésekre gondolok csak.
A Linux a számítástechnika hippimozgalma, és én, mint vén
hippi, a született idealista-utópista, szellemi dzsungelharcos
örömmel csatlakoztam hozzá. Hát ezért hirdettem meg ezt a
projectet, és biztos láttad: külön felhívtam a figyelmet, hogy
kiknek ajánlom. Van már két egyetemistám, ketten együtt
fiatalabbak, mint én. Tegnap egésznap a mesterséges
intelligenciáról leveleztünk. Hát ez az értelme ennek, nem más...
Köszönöm, hogy elmondhettem ezt.
Barátsággal: Végvári Lajos [meditor]